Sziasztok!
Kávét? Naná!
Akkor csapjunk bele és folytassuk! Remélem hiányoztam!
Képzeljétek mi történt!
Voltam fodrásznál! Bizonyám!!!
Ez nagy szó, mert átlagban 3 havonta jutok el. Mindezt leginkább azért,hogy kíméljem a család költségvetését!
A gond csak az, hogy “jóságos tervezőm”,ezt sajnos nem kalkulálta bele, így a hajlenövésem nem hajlandó a pénzügyi mutatómmal együtt mozogni…
Bár lehet, hogy mégis? Minél kevesebb a pénzem, annál csüggedtebben nő le?
Egy szó,mint száz, én bizony ha végre rászánom magam és a pénzt is, felhívom a fodrászomat és közlöm vele: “Szia! Egy alkoholista hajléktalannak kellene egy időpont.”
Mire ő nevetve beír a füzetkéjébe! Mert tudja nem túlzok, bizony mire végre a kezei közé kaphat, már egészen pontosan úgy is nézek ki. Legalábbis a fejem. Szerencsére azért büdös az nem vagyok! És részeg sem!
Bááááááááár… Tegnap mondtam neki, legközelebb matt részegen megyek hozzá, hogy elég bátor legyek valami őrültséget csináltatni a hajammal!
Mert hát az történt, hogy egyszínű sötét barnás hajam lett. Uncsi…
De hát ezt akartam, nem? Bevallom, már magam sem tudom!
Miközben ott nyüzsögtem nála, nézegettem frizurás újságokat, és sajnálattal állapítottam meg, hogy csak 1 fejem van! Pedig mennyivel jobb lenne kettő! Az egyik lehetne konszolidált, társadalmilag elfogadott… a másik…nos ezt a fantáziátokra bíznám! Tessék merészet gondolni! Na pont olyan! Vagy még olyanabb!
Aztán rájöttem a tökéletes megoldásra! Én akarok lenni a 7 fejű sárkány! Akkor pl. tüzet is tudnék okádani!
És lehetne 7 frizurám! Bár, ha jobban belegondolok, az nem kicsit lenne költséges! A csudába! Sehogy se jó!
Na mindegy,akkor marad ez az egy fejem uncsi barna hajjal, majd legfeljebb veszek színesebbnél színesebb fülbevalókat vagy csatokat vagy valamit kitalálok!
Most, hogy a hajam színét és a fejem számát így kitárgyaltuk, beszélgethetünk tovább a tegnapi témában.
Súlyom és egyéb szörnyűségek kategóriában.
Emlékeim szerint az első gyerekem születését követő habos-babos sütizabálásoknál tartottam.
Szóval, miután már nem ettem éjszakánként több tonna szénhidrátot, ismét egész nőcis formám lett. Ez kilóban 54-57 kilót jelent.
Aztán megérkezett a második fiam.Láss csodát vele már csak 11 kilót híztam, szülés után visszafogytam, nem volt süti falás.Egy pici többlet azonban igen 57-60 kg között mozgott a mérleg nyelve.
Aztán 28 éves koromban született meg a harmadik fiam. A terhesség alatt ugyan nem sokat híztam,de mire ő másfél éves lett, bizony én 65 kg!
Egy hatalmas lelki probléma miatt ekkor lefogytam 2 hét alatt 11 kg-ot!
A gyerkőc 3 éves kora körül elmentem dolgozni, s ahogy azt illik a kollégákkal az ebédszünetben nem kis lakomákat rendeztünk, kalóriákra és egyebekre fittyet hányva!
Meg is lett az eredménye… Végül az egyik kisfőnök megjegyezte: Gabi a szoknyádon a kockák kezdenek inkább rombuszokhoz hasonlítani.
Pedig mennyire élveztem az öltözködést! Gyakorlatilag bármit felvehettem! Állítólag a lábaim is szépek voltak! Na most nem mutogatnám őket! Elefánt néni nem jár miniben!
Aztán jött a méhnyakrák és 2 év múlva a negyedik fiam.
Terhesség, szülés, szoptatás, hízás… 70 kg!
Mikor 1 éves lett drága legkisebb magzatom,úgy döntöttem nincs tovább! Változtatnom kell!
Szerencsére a gyeses barátnőm aerobik órákat tartott. Összedugtuk hát a fejünket, megalkottunk nekem egy étrendet, vettem egy Norbis kazettát, aerobikra jártam, bicikliztem.
Részletezzük!
Akkoriban csak 1-2 Norbis kazetta volt kapható. Az update rendszer még nem létezett. Bár a felvétel elején kifejtik, hogy szénhidrátot csak délelőtt (Pl, kakaóscsigát), de ennél több segítség még akkoriban nem volt!
Maradt helyette egy hatalmas adag elszántság!
Hajnali 4-kor kelés, 4-5-ig aerobik, hogy a család ne rajtam röhögjön. Eleinte küszködve, fuldokolva, 5 percenként megállva. Később azt vettem észre, ha kihagyok 1 napot is hiányzik. Elvonásai tüneteim voltak!
E mellé heti 2 aerobik a barátnőmnél. Szegénykém.. Biztos kikészítettem, hisz eleinte nem bírtam a tempót. Állandóan leálltam pihenni. Ilyenkor persze össze-vissza beszéltem. Levegővétel helyett is!
Érdeklődtem, hogy normális-e? Meg akar-e engem ölni? Nem akar esetleg Gyesre menni? Biztos, hogy még 8-szor fel kell emelni? Nem akar hazamenni? És ehhez hasonlók.
Aztán eltelt egy kis idő, odajött hozzám és most ő kérdezett: Észrevetted, hogy simán végigtornázod az órát?!
Tudjátok milyen büszke voltam akkor magamra?
Persze még egy apróság hozzátartozik heti 1-2 alkalommal lenyomtunk bicajjal egy 12 km-es távot. Amire azt mondanám nem sok, de amilyen tempót az én barátnőm diktált! No az nem volt semmi!
Meg is lett az eredménye? 56 kg!
Nos így kezdődött 2000-ben az én Norbizásom története!
S a mai napig vallom! Ha formába kell lendülnöm, csakis Norbival lehetséges!
További jojózásom történetét holnapra tartogatom.
És hogy miért is írom le mindezeket? Hát egyszerűen okulásképp! Hogy ne egyetek pl éjszaka sütit! Hogy bebizonyítsam mennyi mindenre lehetünk képesek!
Szeretettel visszavárlak
Gabi
Ami a szavazást illeti…
