Bevallom, megint eltűntem az éterben, de azért nem ússzátok ám meg! Megint itt toporgok… Nem akarom én ezt a kemó dolgot jobban elhúzni, mert a forgatókönyv szinte mindig ugyanaz… Bekötik az infúziós csodát, lecsöpög, röhögünk, kiüt a cuccos, hányinger, szarul vagyok, mindig aludnék, fájok, csesszék meg a fehérvérsejtinjekciót, mikor lesz már vége köröket futom.   […] Tovább

Mint azt az előzőekben említettem, kemó csak akkor mehet tovább, ha a fehérvérsejtek is megszavazzák. Nos az én kis védőkéim, behisztiztek, és írásba adták (lásd laboreredmény) , hogy köszönik szépen, baromira nem kérnek ebből az intravénás szarból! Pontosan 1 héttel a kezelés után kellett önkéntes véradásra vonulni… persze nem én lennék, ha előtte nem iktattam […] Tovább

Háááát… van mit bepótolnunk… Legutóbbi bejegyzésben lábadoztam, de már igazán itt az ideje tovább görgetni az eseményeket. Kemo… már megint. Igencsak nagyot nézett az onko néni, mikor közöltem vele, a műtéttől paráztam, de ez már csak hab lesz a tortán, nem félek a kemótól. Jelezte, hogy a többiek pont fordítva gondolják. Na ebből is világosan […] Tovább

A kórházban töltött utolsó napok nem voltak túl kellemesek. Egyágyas szobában voltam. Amiben volt jó és rossz is. Jó volt, mert nem zavartam senkit, s engem sem zavart senki. Jó volt, mert nem kellett beszélnem, rossz volt, mert nem kellett beszélnem. Annyira gyenge voltam, hogy még a telefon használata is nehezemre esett. Rosszul aludtam és […] Tovább

A mai bejegyzés egyáltalán nem kapcsolódik szorosan – pláne nem kronológiailag – az előző írásaimhoz. Azonban kénytelen vagyok kiadni magamból az érzéseimet, mert ezek épp most aktuálisak, épp most érlelődtek bennem, és ebben a páratlan, csodálatos őszi varázslatban kicsit MOST kell osztoznotok velem. Reggel, mikor gyermekeinket épp az iskola felé szállítottuk, ezernyi sugárral ragyogott arcunkba […] Tovább

Hát… eljött a pillanat… tegyük meg hát együtt azokat az első lépésecskéket… A műtét másnapjának reggelén már riogatott a gyógytornászok gyöngye, hogy jön ám hozzám is és akkor felállunk az ágyikóból. Inkább nem elemezgetném mennyire néztem féleszűnek szegényt! Felállni? Az ágyból? Hisz moccanni sem bírok! Erőm az elköltözött egy másik galaxisba… Mert szerintem amúgy bennem […] Tovább

Ígéretemhez híven most elmesélem nektek, mi történt velem a műtét után. No meg hallomásból azt is, ami a műtét közben… Nem mellesleg majd elfelejtetem nektek azt a kis incidenst elmesélni, ami még a műtét előtt megesett. Mikor épp nekiveselkedtek gerincem szurka-piszkájának, megkérdeztem: “Elnézést a zsírleszívás előtte, utána vagy a műtét közben fog történni!” Azt felelték: […] Tovább

Gondolom sokan vártátok már a folytatást, hát nekiveselkedek és lepötyögöm a további történéseket. Annál is inkább, mert igencsak le vagyok maradva. Legutóbb megígértem, hogy a műtétet mesélem el. Mit van mit tenni állom a szavam… Így legalább bejöhettek velem a steril műtőbe… amúgy nem engednének ám be titeket, de én találtam számotokra egy rejtekfolyosót egyenesen […] Tovább

M Ű T É T előtt… 🙂 Hát akkor haladjunk tovább… Elérkezett a nagy nap! Bevonulás az egészségügyi közintézmény luxus lakosztályába. Nem fogjátok elhinni, de nem késtem le a vonatot! Szerintem ez már önmagában nagyon gáz! Magam sem ismertem magamra! A kórház elfoglalása előtt azonban volt egy görbe utam a munkahelyem felé, mert a nagy […] Tovább

Igyekeznem kell. mert kezdtek kicsit lemaradni… Úgy dönöttem, ma egy utazásra foglak benneteket invitálni, cizellált lelkem ingoványába. Rossz hírem van azok számára, akik csak a véres horrorra kíváncsiak, úgyismint a műtét viszontagságaira. Ennek a beszámolónak még nincs itt az ideje! Ahhoz ugyanis, hogy az elkövetkező kalandok minden egyes rezdülését megértsétek, együtt lüktessetek velem, értenetek kell […] Tovább