Háááát… van mit bepótolnunk… Legutóbbi bejegyzésben lábadoztam, de már igazán itt az ideje tovább görgetni az eseményeket. Kemo… már megint. Igencsak nagyot nézett az onko néni, mikor közöltem vele, a műtéttől paráztam, de ez már csak hab lesz a tortán, nem félek a kemótól. Jelezte, hogy a többiek pont fordítva gondolják. Na ebből is világosan […] Tovább

Úgy hiszem egy ember életében kétszer maximálisan elég, sőt több is, mint elég szembenézni ezel a tébollyal. A három már durván sok! Még nekem is… pedig én aztán kemény dió vagyok! Mindegy, ha harc, hát legyen harc! Az első harcot önmagammal kell megvívnom! Ne sírjak, na lássák, ne omoljak össze! De nem sikerült. Sírtam, olykor […] Tovább

Tízéves “szülinapomat” ünneplem október közepén!
Tartsatok velem a buliban! Tovább

Az előző bejegyzésemben azt fejtegettem milyen érzés, és kell-e néha kicsit őrültnek lenni.
Tettem ezt annak fényében, hogy szerencsére jól alakult a vizsgálati eredményem… Tovább

Egy kóbor, MRI vizsgálat kapcsán drámáztunk egy kicsit, de szerencsére csak egy kis izgalom volt, semmi más… Tovább

A kontroll néha óriási rémálommá növi ki magát… Tovább

  Az előző bejegyzésben említett kedves ismerős, valakinek a megbízásából hozott nekem egy nagy üveg csodaszert! Az illető valóban inkognitóban szeretett volna maradni, s bár nem tudok eléggé hálás lenni neki, mégis tiszteletben tartom a kérését, és sohasem kutattam a kilétét! (Mindenesetre ezúton is köszönöm neki!!!)Arra gondoltam egy köszönő cikk formájában rovom le tiszteletemet a […] Tovább