Hát Drágáim, nem ússzátok meg, újra támadok!

Tudom-tudom sokáig eltűntem…

Pedig ha sejtenétek mennyi minden kavarog bájos buksi fejemben!

A férjem persze a napokban azt mondta, ne gondolkozzak annyit, mert neki az pénzbe kerül! No persze, hisz jön a tavasz és én már bizsergek! Tudjátok csajok, biztosan Ti is ismeritek azt az ellenállhatatlan vágyat, hogy ki kéne festeni, át kéne rendezni, új lámpát kéne felszerelni? No valami ilyen lázban égek én is!

Apró különbség, hogy közben én magamat is szeretném kifesteni, átrendezni, felszerelni!

Apropó saját magam…

Remélem együtt kávézunk!

Ja és pár hete lett egy újabb rossz szokásom! Azzal sokkolom hajnalonként a családomat, hogy turmixot készítek! Na képzelhetitek hogy örülnek így hajnali 5 óra tájban a hatalmas zajra, amit én a fantasztikus turmixgépemmel adok! Hozta a Jézuska! Bizony, mert nagyon de nagyon de nagyon jó kislány voltam!!! (Vagy nem… de ezt úgyse árulom el!)

Szóval a turmix úgy fest, hogy veszek pár db gyümölcsöt. Ma pl alma és körte lesz soron (de bármi jó bele), hozzáteszek 1 kanál mézet, belefacsarom fél citrom levét hozzáöntök még egy fél bögre vizet és akkor…. na akkor felébred a férjem és másik szobába költözik…. én viszont hozzáteszem a másik fele bögre vizet,  ekkor már önfeledten újra bekapcsolhatom a sokkolót, mivel a benti szobába nem hallatszik. Majd boldogan üvegbögrébe töltöm a gyümiturmixomat és élvezkedhetek. Azért elárulom, van amikor rendes nőci vagyok és lecipelem a gépet (benne az anyagokkal), a maradék fél bögre vizet és letrappolok a garázsba hangszigetelni. Ugye milyen kis helyes vagyok???

Nos, már ezt a kis bűnös titkomat is ismeritek!

Nem hiszem el! Már megint elkalandoztam! Na persze Ti meg hagyjátok!

Szóval a plasztiksebész!

Igen jól olvassátok, nem plasztikai, mert…Nos mert szerintem egy komplett idióta a pasi! A második Úr, akit felkerestem, no az valóban plasztikai sebész. Hogy mi a különbség? Ha akarjátok leírom…

Történt velem…

2011 novemberében kb. 4 és fél év után végre abbahagytuk a szopizást! (Segítek… azért ilyen hosszú idő után, mert ebben 2 gyerkőc vállalt szerepet. Bogi 2 éves volt,mikor Zéti született és egy rövid ideig ment a tandem szopi, majd Zéti még ráhúzott két és fél évet!)

Szóval.. azok kedvéért, akik nem olvassák az elejétől a levélkéimet…. a mellrák műtét miatt csak 1 ciciből szoptattam.

Ennek azonban meg voltak a jó oldalai, viszont van nem kevés kellemetlen vetülete is. Ha belepillantok a tükörbe (igen csak pillantok,mert utána elrohanok), akkor igencsak felemás látvány fogad.

Honnan tudom,honnan tudom??? Néha nincs időm elfutni, mert ledermedek a látványtól! Magyarán sokkot kapok!

A szupi plasztikai  (aki tényleg szupi, de ne kalandozzunk előre!) szerint, aki olyan perverz, hogy fotókat is készített a melleimről, leírta, hogy kb 30 cm3 a különbség ill. azt el sem merem árulni, hogy hány centi a “lógáskülönbség”.

Hogy minek a dokinak fotó?  Fogalmam sincs… talán ezzel kínozza magát esténként? Vagy valami Picasso műalkotásra készül??? Ígérem legközelebb megkérdezem. Csak a kedvetekért!

De térjünk talán vissza az alapproblémához.

Tehát arra a nagy elhatározásra jutottam, ha már így leharcoltak az élet nagy harcmezején, akkor államilag támogatott forrásból kicsit helyrehozatnám a dolgokat.

A gondolatot tett követte. Felkerestem Plasztiksebész bácsit. Aki híres, jó kezű, körülrajongott, zseni… stb. Nem azért, mert nekem a legjobb jár… Na jó! Miért ne a legjobb! Szarul kinézni alapból is tudok! Az élet nevű mester már dolgozott rajtam eleget… Bevallom van némi kivetnivaló a munkájában! Nos rá már nem bízom a dolgokat… hasonló kontárhoz nem megyek, marad a profi!

Igazatok van… Hálás vagyok az életnek sok mindenért…

Hálás mert élek, hálás, mert túléltem, hálás, mert megúsztam, hálás mert könnyen esek teherbe, könnyen szülök, szoptatok… Csak akkor nem kellett volna olyan vicces kedvében lennie,mikor a külsőmmel babrált! Nem kellett volna Rubens és Picasso művészetét ötvözni… Jó nem a Milói Vénuszra hajaznék (Baromi hülyén néznék ki karok nélkül)..

De pl. egész csini lennék ha olyannak alkotott volna, mint Antonio Canova  Paolina Borghese szobrát. Mondjuk kicsit gáz lenne, nehézkesen mozognék úgy márványból… Na mindegy, mindenre van megoldás!

Hol is tartottam!

Ja igen felkerestem, ezt a félistent… hisz az onkológusom konkrétan őt ajánlotta.

Adonisz az első találkozásunkkor sem volt szimpi, bár nem igazán tudtam mi a fene bajom van vele.Olyan rossz érzés volt előtte állni (persze félmeztelenül), rossz érzés volt hallgatni, és amikor hozzáért a melleimhez maga volt a borzalom. Leírni sem tudom azt a megalázottságot, úgy éreztem, mintha valamiféle megvetés áradt volna felém.

Akkor megbeszéltük, hogy a szoptatás befejezése után várnunk  kell 1 évet, ennyi idő kell a regenerálódásra. Nos jutott is idő, de nála a degenerálódásra. Hát úgy látszik ő félre értette!

Amikor idén novemberben felkerestem…

Kint a váróban összefutottam egy hölggyel. Éppen kifelé tartott a rendelésről. Sugárzott az arca, büszkén húzta ki magát, pulcsija alatt peckesen domborodtak gyönyörű, formás mellei! Az egész nő ragyogott. Érezhetően boldog volt. Óhatatlanul  belém kúszott az az érzés, hát én is ilyen leszek? Boldog, sugárzó és szépségesen domborodó???

Ez felvértezett egyfajta önfeledt magabiztossággal. Azt persze nem tudtam,hogy kifelé jövet milyen halmazállapotban leszek! Akkor még csak ez a csodálatos érzés kerített hatalmába.

A váróban meglepő módon még egy néni volt rajtam kívül, általában sokkal többen szoktak lenni. Természetesen szóba elegyedtünk. A néni 75 éves volt. Először azt hittem, ő is melldaganat utáni rekonstrukcióra érkezett. Majd lefordultam a székről, mikor kiderült jövetelének oka. Iker fiai voltak. Már 20 éve volt szépészeti hasplasztikája. És most ugyan özvegy, de ő a tokáját szeretné megcsináltatni, mert utál tükörbe nézni! Haláli volt az “öreglány”!

Ott ültem és az tudatosult bennem, hogy az aki NŐ, az kortalanul NŐ!

És ez nem összetévesztendő a hiúsággal, nem összetévesztendő a miss picsa jelenséggel! Arra gondolok, mennyire fontos, hogy IGAZI VALÓDI NŐK legyünk! Nem, nem a a lufi ciciktől, az arcplasztikától, a zsírleszívástól! A lényünktől.

És nem kell sem lázasan rohanni az idő elől, de megadni sem kell magukat az élet szobrászmesterének! Ki így ki úgy változtasson ha akar! Egy jó turmix segítségével, egy kozmetikussal, egy fodrásszal egy új ruhával vagy alkalmasint egy plasztikai sebésszel, ne adj Isten egy kis sporttal!

De merjünk és akarjunk NŐK lenni. Csinosak, kívánatosak, bájosak! Ne a pasik miatt!!! Önmagunk miatt! Azért,hogy az a Nő, aki ránk bámul a tükörből, igenis száját tátva csak annyit tudjon kinyögni: Basszus, de jól nézel ki!

Na ezért igenis érdemes!

Drágáim… visszajövök, de mennem kell…

Tudjátok gyerekezek…

Legközelebb elmesélem mi történt velem a plasztik sebész ajtaján túl