NÉNI

1.0Gabi67https://gabi67.cafeblog.huH.Gabriella67https://gabi67.cafeblog.hu/author/h_gabriella67/NÉNI<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGabi%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Megígértem, hát betartom, írok! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy senki sem jelentkezett a takarítós (háztartási) felhívásomra! Nem is értem miért??? ;))) <o:p> </o:p> Semmi baj, de azt ugye tudjátok, hogy én sem fogok hozzátok menni ezek után segíteni! Nem mondom egy kávéra talán, de dolgozni? Na jó nem vagyok én gonosz…, akkor is számíthattok rám! <o:p> </o:p> Kávét, teát a kézbe, hátradőlni és indulunk! <o:p> </o:p> Mai mesém tárgya egy néni lesz! <o:p> </o:p> Képzeljétek nemrégiben fodrásznál jártam!<img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/fodrOesz3.jpeg" class="blogkep"> Igen, bármily meglepő, szoktam fodrászhoz járni! És bizony a szolid barnából, dögös vörösre váltottam! De milyen vadítóra! Megint megtörtént az, ami réges-régen a kemo után, a lelkem egyezik a hajam színével! Borzasztóan jól érzem magam a bőrömben! (Kéritek a fodrászom telefonszámát?) <o:p> </o:p> Na de nem ezt akartam elmesélni, hanem azt hogyan találkoztam az első nénivel a fodrásznál! Mert bizony ott futottam össze vele! Ő is éppen dögös vörösre festetett! Dehogy, csak vicceltem! Természetes ősz haját bízta a fodrászra. Miközben ő szépült, én letelepedtem, és szórakozásképp kezembe vettem egy újságot. A címlapon a következő állt: „Minden második nőnek van szeretője!”<img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/szeretUA.jpeg" class="blogkep"> Elkezdtem matekozni, hogy akkor vajon hány pasi csalja a párját? Fel is olvastam a döbbenetes szöveget. A néni azonnal reagált: Ő bizony 50 évig élt a férjével de egyszer sem csalta meg!<img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/50.jpeg" class="blogkep"> Innen indult egy fantasztikus ámulatba ejtő beszélgetés! <o:p> </o:p> Ha megengedtek nekem egy kis „írói” szabadságot, nem az elhangzás sorrendjében írom le a néni életét! <o:p> </o:p> Nagyon hiányzik neki az élete társa. Őszinte szeretettel beszélt róla. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy így szólt: 8 évig ápolta, mosdatta nap, mint nap a férjét, de ő inkább még ma is ezt tenné, csak élne még!   Nos a második világháború valamelyik évében ment férjhez, októberben megszületett a lánya, és decemberben a nyilasok lelőtték a férjét.<img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/hOeborOO.jpeg" class="blogkep"> Másodszor is férjhez ment, született még egy lánya, és nagyon szépen éltek a férjével! (Jelenleg a néni az egyik lányával és annak családjával él.) <o:p> </o:p> A legmegkapóbb számomra a néni egyénisége volt. Képzeljetek magatok elé egy valódi nőt! Akkor most elmondom a korát: a kilencvenedik évét taposta! Ha nem tőle tudom Isten bizony el sem hiszem! Cirka 10-15-20 évvel is fiatalabbnak látszott! Mondtam már: természetes ősz haj, egyenes derék, ápolt, tiszta kezek- elegáns mozdulatokkal, gyűrűkkel, szép körmökkel- tiszta, szolid, mégis csinos ruha! És a lényeg! Tökéletes tudat! Vajon hányan szeretnénk ilyenek lenni 80-90 évesen? Megjegyzem én elhatároztam már évekkel ezelőtt, hogy 87 éves koromig szeretnék élni. Természetesen csak akkor, ha még hasznomat látják legalább egy almás pite, <img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/almOes.jpeg" class="blogkep">vagy egy dédunokáknak való meseolvasás,<img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/mese.jpeg" class="blogkep"> vagy egyszerű öreges beszélgetés erejéig! Nem akarnék a terhére lenni senkinek sem! Ez a néni megerősített engem abban, hogy ez lehetséges! <o:p> </o:p> Persze, hogy megkérdeztem, hogy minek köszönheti mindezt! A testi-lelki csodát! A válasz hölgyeim, döbbenetes lesz! Nos őt réges-régen a Nőtanácsban, meg a Központi bizottságban az a szerencse érte, hogy rengeteg külföldi kiküldetésben vehetett részt, rengeteget utazott. A férje elengedte, sohasem volt féltékeny, és soha el nem mulasztotta volna, hogy kimenjen a szeretett nő elé az állomásra! Ha kellett hajnali 3 órakor várta a feleségét az állomáson, mellette a két kislány, mindenki kezében egy-egy csokor virág! (Nem volt autójuk, Kispesten laktak, és mégis felkeltek, és kimentek, hogy fogadják a hazatérőt!)<img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/csokor.jpeg" class="blogkep"> <o:p> </o:p> A másik, amit a néni megosztott velem, talán még hihetetlenebb! Az ő férje a legutolsó csésze teáig mindent kézcsókkal köszönt meg neki! <o:p> </o:p> Uraim! Ez az ember valóban szerette a feleségét! Nem dobta hanyatt magát a tévé előtt, közömbösen a sörét követelve! Nem ment kocsmába, hanem szerette, értékelte a feleségét! Vajon Önök, Ti kedves FÉRFIAK, becsülitek-e ennyire azt a nőt, aki nap, mint nap mellettetek van, aki reggelit ad, aki ebédet főz, mosogat, takarít, rendet rak a család után, csekket fizet, gyereket nevel, intézi a család összes dolgát, és közben a lepedő ördöge kéne legyen! (Többnyire még dolgozni is jár!) Észreveszitek ezt a csodát magatok mellet? Néha nap megkérdezitek tőle nem fáradt-e? Átvesztek-e a terheiből valamit? Megsimogatjátok néha? Kezet csókoltok neki legalább egy évben egyszer mindenért, amit tesz értetek, vagy a családjáért? <o:p> </o:p><o:p>Kedves Hölgyeim! Ugye milyen varázslatosan hangzik? </o:p> Ugye milyen jól esne nekünk mindez? Ugye, hogy mi is jobban megbecsülnénk a ház urát? Csak egy kicsit figyelne ránk jobban, csak egy kicsit éreznénk, hogy törődik velünk! Csak egy kicsit érezhetnénk nőnek, embernek magunkat mellette? <o:p> </o:p> Hát ez a néni mindezt megkapta! Nem csodálom, hogy nem volt szüksége más férfira az életében! Nem csodálom, hogy visszasírja ezt a férfit! Nem hiszem, hogy a mai világban találnánk még ilyen férfiakat! Más kérdés, mi mennyire rontjuk el őket, más kérdés, hogy mi nők is mások lettünk, más kérdés, hogy a világ is sokat változott, de talán az emberi értékek ugyanazok? Vagy én már megint nem ezen a földön járok??? <o:p> </o:p> De olyan jó lebegni! Olyan jó álmodni a csodát! <o:p> </o:p> Végezetül elmesélek egy pikáns sztorit! <o:p> </o:p> Nemrégiben a néni egy orvosi vizsgálaton járt. A betegszállító eltolta őt a vizsgálóig, a néni felfeküdt az asztalra, és amíg ott heverészett sorsára várva pucéran, hallotta, amint a paraván túloldalán róla beszélgettek. A beteghordó kérdezte a többieket, tudják-e hány éves a néni? Azok elhűlve hallgatták, hogy bizony 89! Erre valaki megszólalt: Pedig milyen kerek feszes feneke van! Először is tisztázzuk a néni ezt olyan megkapóan és bájosan mesélte el, hogy elolvadtam! Másodszor, szemlesütve vallom be, nagyon szeretnék én is ennyi idősen, kerek feszes popsit! Na majd gyúrok rá!<img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/kerek.jpg" class="blogkep"> <o:p> </o:p> A nénivel egy élmény volt beszélgetni. Rengeteg csodálatos történetet mesélt még barátságról, gyermekeiről… A világ végezetéig hallgatnám őt, ha lehetne! Gondolom nem használ a néni Internetet, ezért aztán a blogomat sem olvassa, de remélem érzi, amit most üzenek neki!: KÖSZÖNÖM!!! Azt is remélem Ti is kaptatok általam egy szeletkét ebből a néniből! Remélem elgondolkodtok rajta! Remélem kicsit jobb lehet az életetek általa! <o:p> </o:p> Szépséges napot <o:p> </o:p> Gabi <o:p> </o:p> <o:p> </o:p> rich