1.0Gabi67https://gabi67.cafeblog.huH.Gabriella67https://gabi67.cafeblog.hu/author/h_gabriella67/<p class="MsoNormal">Meghalt egy fiú… Egy anya elveszítette a fiát…</p> <p class="MsoNormal">Értelmetlenül és tragikusan ment el, húszas éveinek a leges-legelején</p> <p class="MsoNormal">Nem várta meg a diplomáját,</p><p class="MsoNormal"><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/diploma.jpeg" class="blogkep"></p><p class="MsoNormal"> nem várta meg az oltár elé lépés lázas izgalmát,</p><p class="MsoNormal"><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/oltar.jpg" class="blogkep"></p><p class="MsoNormal"> nem várta meg az apaság örömét,</p><p class="MsoNormal"><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/apa.jpg" class="blogkep"></p><p class="MsoNormal"> nem várta meg a szakmai sikereket.</p><p class="MsoNormal"><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/siker.jpg" class="blogkep"></p> <p class="MsoNormal">Hirtelenül, felkészületlenül érte a halál.</p> <p class="MsoNormal">Borzalmas, emberileg felfoghatatlan lehet az anya fájdalma!</p><p class="MsoNormal"><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/fOejdalom.jpeg" class="blogkep"></p> <p class="MsoNormal">Ismerem, szeretem…</p> <p class="MsoNormal">Mit tehet ilyenkor az ember?</p> <p class="MsoNormal">Hallgat, homokba dugja e fejét, sietve továbbmegy. Fizikálisan és lelkileg is!</p> <p class="MsoNormal">De én nem tudok a szívemmel csak úgy továbbmenni!</p> <p class="MsoNormal">Kérdések kavarognak bennem válaszok nélkül!</p> <p class="MsoNormal">Miért???</p> <p class="MsoNormal">Miért ő, miért pont most, miért ilyen fiatalon? Mi lehet most az ANYÁVAL?</p> <p class="MsoNormal">Vajon én mit tennék, vajon én túlélném-e, ha bármelyiket elveszíteném?</p> <p class="MsoNormal">Istenem, miért ez a nagy fájdalom? Miért sújtod ezzel ezt az anyát?</p> <p class="MsoNormal">Hol az igazság?</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Legszívesebben sütnék egy nagy tepsi meggyes piskótát, elmennék ehhez az anyához, belépnék, nem szólnék semmit, és szorosan átölelném! Tudom ez nem vigasz, de ha elkerüljük őt, ha elfordulunk az utcán, ha látjuk, akkor végképp egyedül marad!</p> <p class="MsoNormal">Tudom most egy kicsit egyedül is kell hagyni, de mindeközben ott kell állnunk mellette! Meg kell találnunk a pillanatot, amikor eljött a néma ölelés ideje! Belátom nehéz!</p> <p class="MsoNormal">Az ölelés, amit adnunk kell. Nem a szó, hisz ilyenkor a szavak semmit sem mondhatnak el! Azt hiszem nagyon gazdag a magyar nyelv, és még sincs olyan, amit ilyenkor az ember szólhatna!</p> <p class="MsoNormal">Részvétem? Nem szeretem ezt a szót. Elcsépelt, monoton.</p> <p class="MsoNormal">Ne sírj? Könyörgöm, akkor mit tegyen?</p> <p class="MsoNormal">Jó helyen van a fiad, hidd el? Hol lehetne jobb helyen, mint az anyja mellett? Tudom a hívők, most megköveznek, hisz Isten mellett van, de egy anya számára ez biztosan vigasz? Egy anya önző módon maga mellett szeretné tudni a gyermekét! Ott érzi jó helyen!</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mi anyák kicsit szerelmesek vagyunk a fiainkba! Ugye ez nem bűn?</p><p class="MsoNormal"><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/anyaiOIlelOos.jpg" class="blogkep"></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Egy anya, aki megszülte, szoptatta, óvta-védte, izgult érte… és most itt áll az üres szoba ajtajában, azzal a felfoghatatlan tudattal, hogy akié ez a kuckó volt, már nem lép be az ajtón soha többé. </p> <p class="MsoNormal">Az asztalon talán ott hever a könyv, amiből a fiú tanult, az ágya talán bevetetlen, . szobájában minden tárgy őt idézi. És az illat, ami csak az övé volt, amit az anyja mindannyiszor érzett, amikor megölelte, és orrát a fiú bőrébe fújta, beszívva ezzel, mint éltető levegőt mindent, ami ez a gyermek! Az anyukák valahogy feltöltekeznek ezzel az illattal, hiszen jól tudják, egyszer ez a jól megnőtt fiúcska a maga útját fogja járni, és kevés illat jut már az anyának!</p> <p class="MsoNormal">És most? Ez a fiú nem mondja többé, szia anya, megjöttem, van valami kaja?</p> <p class="MsoNormal">Ez a lakli nagyfiú már soha többé nem öleli meg, nem csókolja meg az anyját!</p> <p class="MsoNormal">Egy ajtó bezárult, és nincs másik, ami kinyílna…</p><p class="MsoNormal"><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/gyertya.jpeg" class="blogkep"></p> <p class="MsoNormal">Engedjétek meg, hogy egy dalból idézve zárjam soraimat</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal">Pierrot: Búcsúlevél <br></p><p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal">Nem volt és nincsen bűnöm,<br> nem volt naplóm és nem volt vitrinem<br> nem volt vágyam, de nem is bánom,<br> csak kerestem volna szüntelen<br> <br> Nem volt nagy, mit építettem,<br> de katedrális volt csak nekem<br> nem volt mindig túl jó velem,<br> de milyen lesz majd nékülem<br> <br> Mert elmegyek, ne sírjatok,<br> csak álmodni vágyom hosszú álmot<br> mélyen, csendesen<br> <br> Most elmegyek, de itthagyom<br> a jövőt nektek s a legendákat,<br> csak egy picit fáj nekem<br> <br> Nem volt szép, mit összeraktam:<br> félkész marad a nagy kirakós-játék<br> Nem volt mindig igaz hitem,<br> de enyém marad és nekem mindig érték<br> <br> Nem volt nagy, mit építettem,<br> de katedrális volt, azt hiszem,<br> nem volt mindig túl jó velem,<br> de milyen lesz majd nélkülem<br> <br> Mert elmegyek, ne sírjatok,<br> csak álmodni vágyom hosszú álmot<br> mélyen, csendesen<br> <br> Most elmegyek, de itthagyom<br> a jövőt nektek s a legendákat,<br> csak egy picit fáj nekem</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal">Szomorú szívvel búcsúzom…</p> <p class="MsoNormal">Sok erőt NEKED, Te drága anyuka!</p><p> </p>rich