1.0Gabi67https://gabi67.cafeblog.huH.Gabriella67https://gabi67.cafeblog.hu/author/h_gabriella67/<p><br><br>Valami isteni csoda folytán sikerült egy újabb EMBER kezei közé kerülnöm ez ügyben is!<br>Eláruljam a nevét?<br>Dr. Lővey Józsefnek hívják! (néhány hete jelent meg róla egy cikk a Nők Lapjában, mint az év onkológusa!)</p><p><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/oklevel1.jpg" class="blogkep"><br>Na, milyen pasikat fogok ki?! Irigykedtek, mi?<br></p><p><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/atadasloveynek400.jpg" class="blogkep"><br>Mielőtt a sugarazás gyönyöreit ecsetelném, had szóljak néhány szót a kedvenc doki bácsimról!<br>Első pillanattól kezdve egy hatalmas összhang alakult ki közöttünk, egyszerre rezegtünk!<br>Vizsgálataink, megbeszélgetéseink zömét az ő számítógép képernyőjének tanulmányozása tette ki, abból a célból, hogy együtt gyönyörködjünk édes pici lányán!<br>Ez számomra is nagy élményt jelentett, hiszen akkor nekem még „csak” fiaim voltak!<br>Az évek folyamán a doktor úrnak született még 4 gyermeke!<br>Anna, akit a képernyőn oly sokat csodálhattam, majd Kornél, Félix, Flóra, és végül pár hónapja megérkezett közéjük a piciny Réka baba! (Lehet, hogy nem születési sorrendben írtam le a neveket, de olyan gyönyörűek, hogy már ezért érdemes felsorolni!)<br>Réka babán kívül sikerült már a fotógalériából megcsodálnom az összes kicsi lurkót!<br>A legérdekesebb történet az volt, amikor kaptam egy üzenetet a telefonomra, csakhogy én közben lecseréltem a telefonomat, és még nem mindenki telefonszámát sikerült átírnom. <br>Így történhetett, hogy nagy, csodálkozó, kerek szemekkel bámultam a világba, midőn Flóra érkezéséről hírt kaptam. Hirtelen fogalmam sem volt, ki az, aki egy gyönyörű József Attila idézetet küld nekem (Flórásat!)<br>Aztán lassan, de leesett!<br>Flóra lett a kislányka neve, és nagy költőnknek volt egy Flóra nevű szerelme! (Biztosan ismeritek a Hexameterek című versét! Látod, mennyire félve-ocsúdva szeretlek Flóra? Szerintem gyönyörű!!!)<br>Képzelhetitek milyen csodálatos ember, aki egy József Attila versben tudatja a lánya érkezését, ráadásul még arra is van érkezése, hogy nekem is írjon!<br><br>Térjünk rá a munka részére!<br>Mikor először találkoztam vele, igazán ijesztő dolgok történtek!<br>Be kellett lőni a kezelés helyét!<br>Így aztán fantasztikus vastag fekete filccel hatalmas ikszeket rajzolt rám, ahová a besugárzást tervezte! (Többek között konkrétan a cicimre!)<br>Úgy éreztem magam, mint egy céltábla, ha jól emlékszem 3 óriási fekete, lemoshatatlan kereszt került rám!<br>Az én térképpé varázsolásom még semmi sem volt azokhoz a betegek képest, akiknek szinte űrsisakszerű valami volt a fejükön, s ezen voltak bejelölgetve a célpontok!<br>Szívem szorult össze, mikor fiatal fiú volt ott pl agydaganattal!   <br><br>A sugárterápia úgy zajlik, hogy az ember lánya minden áldott nap (kivéve szombat-vasárnap), megérkezik a gyönyörű sárga épületbe kezelésre! </p><p><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/14ep.gif" class="blogkep"></p><p>Azért emeltem ki ily módon a Kékgolyó utcai intézmény színét, mert állítólag van, aki ha közeledik az épület felé, és meglátja a sárga színét, hányingert kap! (mármint aki már kapott kemót!) Mivel minden nap kellett járni, ezért felajánlották, hogy befeküdhetek. Én ezt természetesen elutasítottam, hiszen itthon négy drága gyermek, négy éhes száj várt, telve anyahiánnyal! Kinek lett volna kedve egy 20-25 perces kezelés miatt bent feküdni egy nyomorult kórházban 5 teljes hétig (ebből később 6 hét lett!)<br>Bár egyszer egy picit elbizonytalanodtam, mikor hullafáradtan a soromra vártam, egy kedves hölgy, aki a befekvést választotta, mesélte, hogy olyan, mint egy kollégium. Lényegében este tízig kimenő van, azt csinál amit, csak akar, moziba, pezsgőzni jár a barátnőjével!<br>Nos az nagy duzzogva nekem is tetszett volna! Aztán fél pillanat alatt felocsúdtam, hogy – Te buta liba! Akkor nem lennél az olykor idegesítő gyerekeiddel, s ki lenne akkor otthon a házimindenes szolgálat!-<br>Hát ennyit a laza szabad programokról, a pezsiről és a moziról szőtt múló álmokról!</p><p><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/pezsi.jpg" class="blogkep"></p><p> A legédesebb dolog az volt, hogy amikor az utazási költségtérítéses papírommal az illetékesnél jelentkeztem (háziorvos), azt kérdezte, miért nem fekszem be inkább!<br>Mégpedig kérdése arra irányult, ha befekszem, nem kell költségtérítést fizetnie az egészségügynek a számomra! <br>Szerintem ez óriási! Ha nem vagyok túl baba agyú, akkor a kórházi napi költség kicsit többszöröse annak amit útiköltség címén kifizetnek ilyen esetben. (a vonat ktg-et állja a TB, a BKV jegy árát nem!) Ez a mai viszonylatban teljes áru jegy vonatkozásában 1.500.-Ft. (az akkori árra nem emlékszem!) Egy biztos, nincsenek pontos információim arról, hogy mennyi a kórházi ellátás napidíja, de biztos több, mint ez az összeg!<br>De ha muszáj kötözködni, hát, muszáj!<br>Sztorizgathatnék hosszasan, mennyi kedvességet voltam kénytelen fent leírt orvostól elviselni az évek folyamán, de hát ez van! Ha valakinek „hatalom” van a kezében…<br><br>Nézzük inkább a sugarazás csemegéit!<br>Hát először semmi extra.<br>Becsámpázik az ember a helyre kis intézménybe lesz, ami lesz alapon, és azt képzeli, hogy most egy laza kis menet következik a kemóhoz képest!<br>Álmodj királylány….<br><br>Az első időben semmi különös…<br>Reggel felkászálódnia vonatra! Na ez azért abban a helyzetben Indiana Jones kalandjai semmik, ehhez a kalandhoz képest! Minden áldott nap kezdődik a rettegés, hogy nehogy valaki a vonaton vagy a villamoson leverje a fejemről a parókát. És ott álljak megszégyenülve kopaszon! Iszonyatosan rettegtem ettől!<br>Hála Istennek ez egyszer sem fordult elő velem, de a mai napig beleborzongok, ha elém vetül ez a régi-régi érzés!<br><br>Na de előbb utóbb az ember beérkezik a Kékgolyóba, ahol, ha ügyesen viselkedett és szépen kivárta a sorát, a nagyon kedves asszisztencia behívja az öltözőbe (Lehetne az az érzésem, mintha próbafülkében lennék, de itt csak vetkőzni kell és semmi csini darab, amit felvehetnék! Akkor meg minek mentem be! Na mindegy!)<br><br>Ezután beinvitálnak egy tágas helyiségbe, ahol a terem közepén egy óriási gép áll. <br></p><p><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/T_Sugargep.jpg" class="blogkep"></p><p>Erre kell feltornászni magunkat (vagyis csak nekem, mert a kedves, mosolygós nővérke ki kell, hogy menjen, mert különben olyan de olyan sugárdózist kap…!)<br>Ez a macera nem olyan rettenetes, csak kicsit uncsi egedül!<br>Aki sokszor találkozik velem, tudja, hogy igazán beszédes egy liba vagyok! Mit mondjak…….Ott feküdni végtelen időkig némán, egyedül!<br>Aztán bejön a „kedves nővér” (meglepő, de tényleg nagyon kedves! Csak a Flavin-ra mondja azt, hogy semmit sem ér, placebo! Mit tudja Ő! De tényleg egy valódi tündér! Bearanyozza a napjaimat!)<br><br>A kezelés után, uzsgyi haza!<br>Elméletileg mindenki ki van tőle purcanva, hulla fáradt, én bírom, mint Fittipaldi!<br>Egyetlenegyszer a vége felé érzem azt, hogy kinyúlok. <br>A kezelés végeztével kint lerogyok a padra, és azt érzem, minden erőm oda, ha nem jön értem valaki, én örökre itt maradok a várótermi padon!<br>Aztán kb. fél órámba telik ugyan, de összerakom magam romjaimból, és hazaindulok! Holnap ugyanezt még egyszer!</p><p>Folytatom...<br></p>rich