<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Gabi67</provider_name><provider_url>https://gabi67.cafeblog.hu</provider_url><author_name>H.Gabriella67</author_name><author_url>https://gabi67.cafeblog.hu/author/h_gabriella67/</author_url><title>Csodálatos emberek</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Az előző bejegyzésben említett kedves ismerős, valakinek a megbízásából hozott nekem  egy nagy üveg csodaszert! Az illető valóban inkognitóban szeretett  volna maradni, s bár nem tudok eléggé hálás lenni neki, mégis  tiszteletben tartom a kérését, és sohasem kutattam a kilétét!  (Mindenesetre ezúton is köszönöm neki!!!)&lt;br&gt;Arra gondoltam egy köszönő cikk formájában rovom le tiszteletemet a két jótevőm felé! (A Kismarosi újságban)&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;S ekkor bekövetkezett egy döbbenetes csoda!&lt;br&gt;A  gyermekemet vittem éppen az oviba, mikor az óvodában megleptek egy  hatalmas adag Flavinnal! Két nagy üveg és egy 7 kicsi üvegcséből álló  csomaggal vártak engem!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nyelni is alig bírtam a könnyeimtől!&lt;br&gt;Hiszen ezek az emberek létrehozták a jóság és szeretet csodáját!&lt;br&gt;Mennyi  pénzt kereshetnek, óvónénik, dadusok, konyhások… és mind gondolt rám,  áldozott a kevéske pénzéből, azért, hogy én meggyógyulhassak!&lt;br&gt;Szerintem ez csodálatos dolog volt a részükről!&lt;br&gt;A mai napig hálás szívvel gondolok ezekre az emberekre, akik áldozatot hoztak értem!&lt;br&gt;&lt;img src=&quot;https://gabi67.cafeblog.hu/files/mcsesekszvalakbanee3.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mivel  a cikket már leadtam a könyvtáros tanár néninek, robogtam vissza hozzá,  nehogy leközöljék, amit írtam, ki kell egészítenem a  köszönetnyilvánításomat, hiszen ezek a drága-drága emberek, adtak nekem  valamit, talán nem is sejtik, hogy sokkal többet, mint azt a csodaszert,  annál ezerszer többet, a szeretetüket!&lt;br&gt;&lt;br&gt;S ekkor ért az újabb döbbenet!&lt;br&gt;Ági ugyanis azt kérdezte: folytatásos regényt akarsz írni?&lt;br&gt;Kiderült,  hogy a kismarosi iskola tanári szobájában van egy doboz. Ebbe a dobozba  bárki beledobhatja amit gondol, és ami összegyűlik, abból újabb Flavin  adagot kapok!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ekkor már tényleg nyelni sem tudtam, elszorult  torokkal, szememben és szívemben könnyekkel álltam,&lt;br&gt;&lt;img src=&quot;https://gabi67.cafeblog.hu/files/kOInnyekOogetikaszemem.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot;&gt;&lt;br&gt;&nbsp;és elöntötte a  szívemet az a tudat, hogy itt Kismaroson milyen csodálatos emberek  élnek!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Én azóta is hiszem, hogy az én gyógyulásom ennek a  mérhetetlen szeretetnek is köszönhető, amivel ezek az emberek  körülvettek engem!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Eltelt azóta jó néhány év (szám szerint 7), de azt a fantasztikus csodát, azt az érzést-amit akkor kaptam, sohasem felejtem el!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Képzeljétek el, hogy ott ültök a veszély közepén, és ezek az emberek kézen fogva körbeállnak és megvédenek!&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;img src=&quot;https://gabi67.cafeblog.hu/files/mecses21.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hát ez az érzés az igazi csoda!&lt;br&gt;KÖSZÖNÖM KISMAROS!!!&lt;br&gt;&lt;img src=&quot;https://gabi67.cafeblog.hu/files/kismaros.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot;&gt;&lt;br&gt;Köszönöm Óvónénik, dadusok, konyhások, tanító nénik, takarító nénik, Szmk, mindenki akinek fontos voltam!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ne haragudjatok rám, most elköszönök, mert nagyon fáradt vagyok!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Millió puszi&lt;br&gt;&lt;br&gt;Gabi&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;img src=&quot;https://gabi67.cafeblog.hu/files/kOInnyek.JPG&quot; class=&quot;blogkep&quot;&gt;&lt;br&gt;</html><type>rich</type></oembed>