1.0Gabi67https://gabi67.cafeblog.huH.Gabriella67https://gabi67.cafeblog.hu/author/h_gabriella67/<p> </p><p><img src="http://b13.hu/data/tiny_mce/plugins/emotions/images/smiley-smile.gif" class="emot" mce_src="data/tiny_mce/plugins/emotions/images/smiley-smile.gif" alt="Mosolygás" title="Mosolygás" border="0"></p><p><b>Rák-Gabi  Második menet!</b></p><br>Mint azt már említettem, sikerül nekem magamnak „lehívnom” a rákot! Amint túl lettem az első megpróbáltatásokon, fejembe vettem, hogy akkor most nekem mellrákom lesz!<br><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/bizzunk_a_csodaban_1.jpg" class="blogkep"><br>Ügyes kislány vagyok, ez is bejött.<br><br>2001 gyönyörű júniusában, egy szombat este mikor lefeküdtem aludni, oldalamra fordulva a hónaljam tájékán valami enyhén fájdalmas, kellemetlen valamit éreztem. Kitapogattam, hát valami csomó volt az.<br>Átaggódtam az egész hét végét, a férjem csitítgatott, milyen bolond vagyok, nem kellene minden kis ostoba csomóval, dudorral orvoshoz fordulni! De győzött a hipochonder énem, és hétfőn már a körzeti orvosnál voltam.<br>Mammográfiára szerettem volna beutalót, de nemigen akaródzott adni neki! (miért?)<br>Azt mondta, biztos nem lehet mellrák, hiszen 4 gyereket szoptattam! Valószínű tejmirigy gyulladhatott be! Könyörgöm, 7 hónapja nem szoptatok!<br>Kezemben a nagy nehézségek árán megszerzett beutalóval, felhívtam én balga a mammográfiát. Ahol is közölték velem, hogy szeretettel várnak 6 hét múlva! Erre én kifakadtam a telefonba! Hiszen itt a kitapintható csomó, mindenhol az folyik a médiából, hogy nem megyünk el rákszűrésre! <br><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/mell.jpg" class="blogkep"><br>Amikor itt a baj, el akarok menni, akkor pedig ilyen sokára hívnak be?  Én addig beleőrülök a bizonytalanságba! Mikor meghallották, hogy volt már előzőleg méhnyak rákom, akkor bepánikoltak, hogy Úristen, miért nem ezzel kezdtem, adtak egy másik időpontot, ami közel 3 hetes semmittevő várakozásra ítélt. Felvirradt a nagy nap, elmentem a vizsgálatra, s még aznap délután, a kisablak résén keresztül szinte hozzám vágták se, szó se beszéd a leletemet.<br>Kibontottam, és a latin szövegek mellett ott ordított az arcomba az elváltozás szó. Visszaléptem az ablakhoz, hogy ez most akkor mi?<br>Erre az asszisztens hölgy unott képpel közölte, hogy jóindulatú elváltozás.Én döbbenten kérdeztem, hogy meri ezt így kijelenteni szövettan nélkül?Azt felelte, sokéves orvosi tapasztalat! (mellesleg az a „tapasztalt” orvos már nem dolgozik itt, mivel zsinórban elrontotta a diagnózisokat, nagy tapasztaltságában! Vajon hány élet, hány sors bánja?) <br>Nem tudtam megnyugodni, és útban hazafelé visszatelefonáltam. Az ügyeletes röntgenorvos, mikor meghallotta az előző betegségemet, a sebészetet jelölte meg új úti célként! <br>Jöhetett az újabb meccs a beutalóért a háziorvossal, de győzött a makacsságom. A sebészeten aztán közölték, fogalmuk sincs, mi lehet az, de nem mellrák az tuti! <br>Irány egy újabb irányvonal hematológia!A hematológián tetőtől talpig megvizsgált egy nagyon kedves doktor nő, aki folyamatosan azon csodálkozott, miért akarok én csontvelő donor lenni, hiszen az fájdalmas, és veszélyes, és különben is 63 kg-mal sovány vagyok hozzá! Erre én megkérdeztem: OK. Fájdalmas, de vajon annak, aki a betegséggel küzd, mi mindent kell kiállnia! Mennyi testi-lelki szenvedést! Ő továbbra is csodálkozott, de már rám hagyta. Megbeszéltük, ha negatív leletekkel visszamegyek, akkor lehet róla szó! (Sajnos, aki rákos, sem csontvelőt, sem szervet, de még vért sem adhat! Ez engem nagyon szíven ütött, hiszen mindig is szerettem volna, ha engem baj ér, a szerveim segíthessenek másokon, s így ez soha nem történhet meg!)<br>Három hét után érkezett vissza minden lelet, természetesen negatívan!<br>Irány vissza a sebészetre, ahol gúnyosan közöltem, örömmel tudatom, hogy nem vagyok aids-szes! Szabadkoztak, hogy az okozhat nyirokcsomó megnagyobbodást, csak éppen elfelejtették velem közölni, hogy ilyen irányban is vizsgálódnak!<br><br>Továbbra is tanácstalanul álltak azonban a problémám előtt, de kijelentették, ezt a csomót el kell távolítani, mert 3 hét alatt a duplájára nőtt!<br><br>Augusztus 30-án jutottam el a műtőasztalig.<br>Fél órás műtét után örömmel ébresztgettek, hogy jóindulatú daganat volt csupán, ez már ránézésre is látszott, és a fagyasztásos szövettan is ezt igazolja!<br>(Tudniillik a mellrák csápokat növeszt, de rám odafent vigyázott a jó Isten és tokba zárta a daganatot.) <br>Röpke két és fél hét után, mikor már századszor telefonáltam, mentem be személyesen a szövettani leletemért, közölte a sebész, hogy sajnos mégis rosszindulatú daganatról van szó. <br>A torkom bedagadt, a hangom elváltozott, de nem sírtam, csak azt kérdeztem hogyan tovább. Erre a drága doktor nő előkapta a naptárat, gyorsan beírt következő műtétre, és szélsebesen felvázolta a helyzetet: összes nyirokcsomó ki, mellem egy harmada ki!<br>Ekkor a férjem közölte: Az ő felesége nem kísérleti nyúl! Irány a Kékgolyó!<br> <br>A kedves-bűbájos körzeti orvosunk kérdésünkre kit keressünk hova forduljunk az onkológián, hanyagul odavetette, hogy csak be kell sétálni az utcáról!<br>Remek! Igazán segítőkész!<br><br>Egy kedves ismerősünk céges bulit rendezett, ahová hivatalosak lettünk volna. Zoli közölte vele, hogy sajnos nagy problémáink vannak, nem mennénk. Az ismerős addig-addig győzködte Zolit, míg elárulta mi a baj. Akkor Laci behívott magához, hosszasan elbeszélgettünk, és ajánlott egy remek sebészt, és egy kevésbé remek természetgyógyászt!<br>(Az ÚR neve, aki segített: Szabó László, Laci- LAVINA )<br><img src="https://gabi67.cafeblog.hu/files/lavina_logo.gif" class="blogkep"><br><br>Első körben úgy emlékszem a természetgyógyász adott időpontot. <br>13. 000.- Ft-ért a következő dolgok történtek íriszdiagnosztika, és valamilyen akupunktúrás diagnosztika, ami alapján közölték, hogy emésztési zavaraim vannak, pl. székrekedésem? Sajnálattal tudattam velük, hogy köszi szépen, tudok én kakilni, akkor azt mondták, nőgyógyászati a dolog, vérzés zavaraim vannak! Remek erre az esély 50-50 százalék, mert ugye vannak azok a nők, akiknek vannak vérzés zavarai, és vannak, akinek nincsenek! Én ez utóbbiak közé tartozom!<br> Ezután be kellett mennem a nagy fehér főnökhöz, aki folyamatosan telefonokat bonyolított. De arra azért a nagy kapkodásban maradt ideje, hogy miféle kutyabenge vakarékokat kellene szednem, amiket természetesen náluk be tudok szerezni potom 27.000.-Ft-ért (KÖSZI!!!)<br><br>A sebész?<br>Róla legközelebb!<br><br>Puszi.<br>Vigyázzatok magatokra<br><br>Gabirich