Háááát… van mit bepótolnunk…

Legutóbbi bejegyzésben lábadoztam, de már igazán itt az ideje tovább görgetni az eseményeket.

Kemo… már megint.

Igencsak nagyot nézett az onko néni, mikor közöltem vele, a műtéttől paráztam, de ez már csak hab lesz a tortán, nem félek a kemótól. Jelezte, hogy a többiek pont fordítva gondolják.

Na ebből is világosan látszikl hogy én megint fordítva vagyok összerakva!

Persze naivitás volt ez a megközelítés részemről!

Ekkor még nem gondoltam, hogy kedves drnéni minden szuperszónikus csodáról (úgyismint Flavin) letilt, ami arra lenne hivatott, hogy enyhítse azokat a fránya mellékhatásokat!

Mellékhatások??? Ha csak ez következett volna szerény kis életemben, én egy boldog emberke lettem volna!

De ne szaladjunk előre! Volt itt minden basszus, mint karácsonykor!

Naívságom pl. nem is sejtette, hogy már borzasztóan nem úgy működnek a dolgok, mint 2001-ben, az őskorban!

Először is… Nagyon komoly előkészületek kellenek egy-egy kezelés felvételéhez. Az elsőnél még nincs nagy problem, mindössze kapsz néhány csodás gyógyszert előkészítőnek, amit a kezelés előtti  napon illetve a kezelés napján kell bekapkodni, szigorú rendben és időpontban. (Mondjuk nekem már ez is kihívás… mindent elfelejtek…)

A gáz az, hogy közölte orvos orvosovicsna, hogy vérhigító injekciót kell kapni végig a kezelések alatt, nap, mint nap! Mikor ezt meghallottam, azt éreztem, én biztos, hogy most szaladok ki a világból. A műtét után 4 hétig kellett kapnom, Az utolsókat már sírva álltam. És most ez a némber azzal szembesít, hogy 147 db szurit kell kiállnom! Az volt a meggyőződésem, hogy ez a nő vagy nem normális, vagy meg akar ölni!!!

Aztán megpróbáltam feldolgozni ezt a szörnyűséget, végül még ügyesen ki is játszottam a rendszert, és leváltattam a böködést gyógyszeres megoldásra!

De haladjunk csak szép sorjában!…

Gondolkoztatok már ezen a szón? Kemoterápia??? A vége még nem is hangzik rosszul! PIA!!! Na de milyen pia? Sajnos terápia…

De csapjunk bele a lecsóba! kemózzunk!

Az egyik legfantörpikusabb meglepetés akkor ért, amikor Róbert fiam csodálatos barátnője akkurátusan közelte, hogy nincs apelláta, ő bizony gépjárművel szállítja becses seggem a helyszínre. Pedig hajnalok hajnalán kellett nekivágnunk a nagy kalandnak!

Elvisz??? Velem tart??? Megvár??? Hááááát mit is mondjak… soha nem voltam ehhez hozzászokva! Mindig egyedül intéztem az ilyen dolgokat. Igencsak zavarban voltam, nem voltam arra hitelesítve, hogy valaki ennyire csakis velem folglakozzon! (Mindig tudtam, hogy fantasztikus teremtés!!! IMÁDOM!)

Eltranszportált tehát az intravénás bárba… ahol meglehetősen remek hangulatban csurgattattuk önmagunkba többi sorstársaimmal a félelmetes nedüt. A társaság és a nővérke is szuper volt!

Dolgom végeztével vigyorogva csatlakoztam ismét az én drága menyjelöltemhez.

Ami ezután következett… hát… beavassalak benneteket?

Komplett közbotrány, ugyanis elmentünk parókát választani.

Nem gyenge vigyorgással adtuk elő a dolgot. Egyrészt felvettem többek között egy hosszú, barna parókát, mondván, a férjem mindig azt szeretné, ha ilyen lennék. Bevallom, pontosan úgy néztem ki, mint egy vénséges vén boszorkány! Rettenetes jót röhögtünk..

A következő botrányszagú viccelődés akkor tört ránk, mikor Niki leemelt egy “próbafejet” amelyen nem volt egyáltalán paróka és javasolta, hogy szerinte ez lenne a legjobb választás! Ott álltunk pukkadozva a kopasz próbafej felett, miközben az eladó kislány rettegő pillantásokkal vizslatott minket. (Miközben valakit épp kiszolgált.) Aztán szegénykém megnyugodott, midőn látta, igencsak mókás kedvünkben vagyunk.)

Egy szó, mint száz, felpróbáltam megannyi parókát, egyik sem volt az igazi, míg végül egy utolsó esélyes került a kezembe. Felvettem, drága kísérőmből azonnal feltört az első gondolat, amint meglátott ebben a műanyag tollazatban: “Úgy nézel ki, mint egy őrült!” Erre én elkezdtem ráznia fejemet, akár egy rocksztár! Mindennek dacára, ez a séró állt a legjobban… Biztos az őrültségem okán! 😀

És a slusszpoén, hogy sikerült az egész üzlet legolcsóbb frizuráját kiválasztanunk…

Ezután irány haza! Nem volt annyira rémes a mellékhatás, mint gondoltam. Mondjuk a hányinger csillapító ízétől az ember lányának remekbeszabott hányingere lesz, de ez bagatell!

A harmadik napon jött a fekete leves rémes fájdalmakkal körítve.

Amikor már úgy fáj a lábad, hogy láncfűrészért kiáltasz, ugyan valaki vágja már le, mondjuk úgy combközép táján, mert nem bírod tovább…. minden másra ott a Mastercard! És hiába írta fel rá orvosunk a fájdalom csillapítót, az annyit ért, mint halottnak a csók!…

De nem iszod meg a Flavint, mert azt mondták, az gyengíti a kemo hatását, és te nagyon szeretnéd, ha hatna az a fránya intravénás lötyi, mert bizony a petefészkrák nem olyan kíméletes, barátságos jószág, mint pl. a mellrák, aki úgy berezelt, hogy a mai napig elkerüli a házam táját!

Megszavazod, hogy inkább úgy fájjon a lábad, hogy összevarázsolod magad, de az “csak” pár nap… aztán oda se neki, de nem akarsz többé táncot járni a halállal!

A következő kezelésnek már kisebb lelkesedéssel futottam neki, de mentem rendületlenül… vagyis mentem volna, mert még ott tornyosult akadályként a fehérvérsejtszám.

Ha az nem megefelelő, akkor halasztják a kezelést!

Ha azt szeretnéd, hogy ne legyen gubanc, akkor biza oda kell tartanod hab tested egyik porcikáját egy kellemes szurinak! Vagy többnek! Ami azért csodálatos, mert újabb remekbeszabott fájdalmakat generál… A meglepetés erejével hatott, mikor álomra hajtottam volna buksi fejecskémet, és olyan fájdalmak hasítottak belém, mejd belebolondultam! Fájt a szegycsontom, a csípőm és fejem annyira, mintha az egész agyvelőm azonnal ki akarna robbanni a fülemen keresztül! Szerencsére erre kb két óra alatt hat a fájdalomcsillapító! Na de az a két óra… wow…

Azért jó ez az egész, mert így legalább van még egy dolog, amitől retteghetsz!

De semmi gond… lesz ez még rosszabb… de azt egy következő történetben ecsetelgetném…

Azt nem is mondtam, tekintettel arra az aprócska tényre, hogy ily késői órán firkálgatok itt nektek… a kávé szóba sem jöhet! (Persze csak nálatok, mert én bármikor elvetemült kávéfogyasztó vagyok)… Minden esetre most egy pohár rosé bor is megfelel…

PUSZI