A kórházban töltött utolsó napok nem voltak túl kellemesek. Egyágyas szobában voltam. Amiben volt jó és rossz is. Jó volt, mert nem zavartam senkit, s engem sem zavart senki. Jó volt, mert nem kellett beszélnem, rossz volt, mert nem kellett beszélnem. Annyira gyenge voltam, hogy még a telefon használata is nehezemre esett. Rosszul aludtam és […] Tovább

A mai bejegyzés egyáltalán nem kapcsolódik szorosan – pláne nem kronológiailag – az előző írásaimhoz. Azonban kénytelen vagyok kiadni magamból az érzéseimet, mert ezek épp most aktuálisak, épp most érlelődtek bennem, és ebben a páratlan, csodálatos őszi varázslatban kicsit MOST kell osztoznotok velem. Reggel, mikor gyermekeinket épp az iskola felé szállítottuk, ezernyi sugárral ragyogott arcunkba […] Tovább

Hát… eljött a pillanat… tegyük meg hát együtt azokat az első lépésecskéket… A műtét másnapjának reggelén már riogatott a gyógytornászok gyöngye, hogy jön ám hozzám is és akkor felállunk az ágyikóból. Inkább nem elemezgetném mennyire néztem féleszűnek szegényt! Felállni? Az ágyból? Hisz moccanni sem bírok! Erőm az elköltözött egy másik galaxisba… Mert szerintem amúgy bennem […] Tovább