Sziasztok!

Régen jártam erre!

Most kivételesen qrvára nem szívesen teszem.

A téma???

Megint a rák!

Bassza meg…

Nem volt elég!

Hát… mindig tudtam! Hiába éreztem, hogy győztem, mindig a pofámba vigyorog…: “Azt hiszed, kicsikém???  Itt vagyok minden pillanatban! Megkeserítem az életed… Rettegésben élsz, s mikor hátradőlnél, újból az arcodba lépek!”

Úgy fest megérkezett.

Most éppen a petefészkemet szemelte ki a rohadék!

De annyi minden van még az életben! Rák úr… én most még nem érek rá meghalni!!!

Mondhatnám: Nem tudom van-e élet a halál után, de bevallom még qrvára nem érdekel!!!

Most untassalak mivel is kezdődött?

Hát először is eszméletlen sok munkahelyi stresszel.

Imádtam a munkámat, szerettem a főnökömet. Aztán valahogy mindig belerondítottak, hol anyagilag, hol azzal, hogy folyton a kibaszott szőnyeg szélén álltam. De mindegy is már!

Augusztusban volt egy nagyobb kiborulásom.

Betegállományban… az orvos azt mondta stressz és kimerültem. Örülhetünk, ha pihenéssel megoldódik és nem lesz nagyobb bajom. 3 hét után visszamentem dolgozni. Hiányzott. Azt hittem, talán megértették nem bírom amit művelnek. Azt hittem….

Nem így lett. Olyan volt, mint mikor anyám miatt 12 évesen begyógyszereztem magam. Ő sem kímélt utána sem. Itt sem tették.

Kicsit lecsillapodtam, ismét rátaláltam magamra a munkámban….

Boldog voltam… Talán ez volt a bűnöm…

Mindig megtalálom mi az az apró pici dolog, ami boldoggá tesz a mindennapokban.

És akkor nevetek, vigyorgok, boldog vagyok, kicsattanok! Erőt ad és életet.

Elvették… Pedig én szóltam… nem bírom!!! Nem értették… Már mindegy.

Az egyik  fiam se érti… Aki 2 hónapja nem áll szóba velem. Pedig jeleztem: Senki koporsójába nem lehet bekopogtatni! Pedig akkor még nem is sejtettem…

Vagyis be lehet, csak minek? Hisz már késő? Ki hallja meg? Ki érti meg a szavakat? Már üres és kopott a csengésük!

“Szeretlek”…” Hiányzol”… “Bocsáss meg”…. ki hallja meg? Ki hallgatja meg??? Ki érti meg???

Az idő, amit duzzogással, gyűlölködéssel töltöttünk nem pótolható… Elvesztegettük!!!!

Ne tegyétek! Hallgassatok rám! Nem éri meg! Bepótolhatatlan időket vesztegettek el! Senki és semmi nem adhatja vissza!!!

EMBEREK!!!

Könyörgöm!!! Ne bántsátok egymást!!!

Szeressetek! Nevessetek! Élvezzétek az életet!

Én ma jöttem rá, mennyi mindenre nem figyeltem!

Az illatokra, a levegőre, a fényekre, a látványra, az ízekre, az érzésekre!

Pedig mennyi-mennyi van belőlük!

Mind mind maga a csoda… a pillanat gyönyörű!

Szippants egy nagyot a friss levegőből és a szíved megtelik gyönyörrel.

Ma elnéztem a korcsolyázókat… fiatalok, örültek a télnek, a jégnek, a mozgásnak, a társaságnak… szippantottam egy hatalmasat a friss levegőből és velük örültem az ÉLETNEK!

Próbáljátok ki fantasztikus!!!

Mára ennyi… legközelebb folytatom…