Legutóbb a  23 és fél órás fáslizott lét bemutatását ígértem.

Hahó! Gyertek nyugodtan vissza, nem kell elszaladni, senkit sem kötözök meg!… Csak mesélek…

Én igazán igyekeztem jó kisleány lenni, betartani a betarthatatlant…

Ez azonban, tekintettel családi halmazállapotomra elég nehézkesen sikerült.

Először is vegyük azt a fránya háztartást. Vettük? Akkor menjünk is tovább… Na nem, nem ússzátok meg, elregélem. Csüccs vissza!

Nem mondom, hogy csukjátok be  a szemeteket, és képzeljétek magatok elé, hogy a kéz könyökben hajlíthatatlan, a kézfej, mint egy jókora hamburgerzsömle (persze kiszáradva, mert fásliban minden, csak nem puha.).

 

 

Muszáj nyitott szemmel elképzelnetek, mert van az embernek egy-két rossz tulajdonsága, nevezetesen padig az, hogy csukott szemmel nem tud olvasni, aludni viszont annál inkább. Ezért hát marad nektek a nyitott szemmel képzelődés…

Oké, várok, addig kiugrok egy életmentő kávéért. Addig ti csak képzelődjetek! Leellenőrzöm, ha visszajövök, nem ér csalni!

 

 

….

Na? Kifantáziáltátok magatokat? (Perverz népség, mondhatom)… és a kezemről? Na azért!

Tehát… teregetés? Viccelsz? Megoldom, mint a robotzsaru!

Mosogatás? Normális vagy? Simán…

Csak aki arra gondol, hogy ó, hát felhúzol a fáslira egy gumikesztyűt, nos azt jól ….! Bakker! A fásli nélküli “nagy” kezemre sincs méretes gumikesztyű, hát  még dupla akkorára varázsolt praclimra!

Azonban a mosogatást és a fürdést meg kell oldani azalatt a fél óra szabadság alatt.

Hogyan-hogyan? Hát nincs semmi fantáziátok?

Tele kell engedni a kádat fincsi illatos fürdővízzel, körbe kell rakni a szélét mécsesekkel, mint a filmekben és hogy elég stílusos legyen, tele is szórhatjuk rózsaszirmokkal. Eddig megvan? O.K. Majd ebbe a csodás hangulatú fürdőszobába kihordjuk a mosogatni valót, óvatosan, nehogy összetörjenek belehelyezzük a fürdővízbe a poharakat, tányérokat, tálakat, lábosokat, kanalakat, villákat, késeket mi is beemeljük hableány testünket és kezdődhet a fürödve-mosogatás…

 

 

A szúró-vágó eszközökkel vigyázni kell egy kicsit, de azért lássuk be hangulatos, nem?

Mondjuk az lenne, de én azért nem így követtem el a dolgot. Először is szerencsére itt van nekem Rozi, a mosogatógép. Aki most azt mondja így könnyű, az valószínű még sohasem járt mosogatógép közelében!

Mutatok egyet…. Így néz ki!

 

 

 

Először is. Amiben ételmaradék van, azt a mosogatóban el kell öblíteni, csak ezután kebelezheti be Rozika! Ha ezt nem tesszük, teljesen ú mintákat rajzol, mit rajzol? éget az edényeinkre. Én pl. imádom a brokkolimintás tányért! Csak aztán, ha megunom, ember legyen a talpán aki leimádkozza eme remekműveket!

A másik aprócska probléma, hogy nem lehet mindent belegyömöszölni a mosogatógépbe. Lepedőket pl. semmiképp! Ugyan azt még nem próbáltam, de a gyerekeket sem célszerű benne fürdetni.

De a vágódeszkákat sem, a nagy tálcákat sem, a nagy fazekakat sem. Mondjuk ez utóbbi ügyesen beleférne, de szerintem egyrészt én szebben mosogatok lábast, mint ez a hebehurgya nőszemély, másrészt az én csepp családom étkezése után teljesen megtelik a bendője, így ha a nagy lábost is bele akarom tuszakolni, az csak egy második menetben lehetséges. (Nem a családomba! A mosogatógépbe!) Viszont mire az elsőt elmosogatja a drága, addigra én bőven kész vagyok a lábossal. (is).

Szóval, ha nem fürdök együtt a tányérokkal, akkor villámgyors mosogatás, ill hasonlóan villámgyors fürdés! Ha ez utóbbi kimarad, na akkor jön az előző bejegyzésben említett ókori múmia szag!

Maradjunk annyiban, mozgáskorlátozott lettem! Egész odáig csak szellemileg voltam korlátozott, de ez! Már nekem is sok volt.

Pláne úgy, hogy akkoriban meg volt az a rossz szokásom, hogy még munkahelyre is jártam dolgozni…

Akartok róla beszélni?

Én is, de majd legközelebb!

Puszika