Sziasztok!

Kénytelen vagyok folytatni, a múltkori témát, mert még a végén abba a hibába esek, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül újabba kezdek.

Nem kicsit mozgalmas életem úgy fest gyorsabban pörög, mint képességem arra hogy megosszam veletek.

 

 

Mentségem az van százezer, hisz ismertek már! Magyarázkodásban verhetetlen vagyok! (Miért nem mentem én ügyvédnek? Talán mert némely embertől felfordulna a gyomrom…)

Na csapjunk akkor a lecsóba, mindenféle kifogás és ürügy nélkül.

Íme mancsom további meséje.

Szóval, kötszerek a szekrényben, kezem dagadásban.

Aztán egyszer az onkológián egy vérvételnél kedvenc vámpírom (mert hát az is van nekem!), elhűlve meredt orbitális végtagomra.

Aztán adott nekem egy tanácsot, kihez és hova fordulhatnék…

Na térjünk ki egy kicsit vámpírnénire… Nem azért hívom így, mert másodállásban vért iszik, nem is azért, mert rémisztő harapós szemfogai lennének, nem azért, mert szívja a drága a véremet, dehogy!  tűvel veszi, mint minden rendes nővérke… mindössze csak annyi lenne… na most mond már meg, mégis minek kéne neveznem, mikor bököd? Kedvesnővérnek?

 

Vámpírnéni és kész! Mellesleg a legügyesebb böködő az egész onkológián! Ha látom, hogy ő is ott van, inkább előreengedek mindenkit, csak hozzá juthassak. Azt persze gondolhatjátok, hogy ismer, mint a rossz pénzt!

Ja, és persze nem befolyásoló tényező a választásomban, hogy rettenetesen emlékeztet Hufnágel Pisti anyukájára. Ááááááááá, dehogy!

Na most már, hogy a vérfürdőn túl vagyunk, elmesélem kihez is küldött ez a kis vérszívó.

Egy nagyon specialistához limpho ödéma ügyben.

Nem fogom veletek megosztani a nevét (kivéve, ha valaki priviben kéri)… mert sokat fogom szidni!

No… Történt egy szép napon… bár lehet, hogy nem volt szép nap, de erre momentán nem emlékszem, csak arra, hogy felkerekedtem, felutaztam a nagyfaluba, és megjelentem a specialista szent színei előtt.

A fejemet azért a helyén hagyta, de azért kedvesnek nem volt éppen mondható.

Közölte, az én kezem nem gyógyítható már, legfeljebb kezelhető…

Nosza gyorsan be is fektetett 1 hétre kezelésre.

Most akkor jól eluntatlak vele benneteket, hogy is zajlott ez!

Reggel felkeltünk… 🙂 Eddig izgi, mi???????

Aztán mosakodás, hamika… utána vizit…

 

Ezután következett a kényeztető délelőtt. Érkeztek  a tündéri gyógytornászok és kezelésbe vették a rosszcsont végtagokat. Fincsi reggeli masszázst kaptunk, aztán befásliztak.

Na itt most álljunk meg egy szóra…

Fásli, nos ez úgy néz ki… szó szerint, mintha gipszben lennék. 1 harisnyaszerűség ráhúzva az egész karomra, két tekercs rugalmas géz rátekerészve a kézfejemre, az ujjacskáimra is 🙁   2 tekercs vattaszerűség az egész kezemen (Mikulásapó egész életében nem növesztett ekkora szakállat!)

Ezután 1 tekercs rugalmas fásli a praclimra, majd ugyanebből 2 tekercs a karomra, és záróakkordként egy szélesebb gumis fásli az ujjaimtól a hónaljamig.

Na mikor ez kész! Maga a földi gyönyör, mert innentől úgy létezem, mint egy robot. Könyökben nem hajlik a kezem, viszont olyan dög nehéz lesz, alig bírom el. 🙂

De vannak ennek előnyei is! Megtanultam bal kézzel enni.

Na imígyen múmiázva, le kellett vonulnunk a torna terembe és kezdődhetett a tesi óra. Édes látvány volt, amint a földön egy seregnyi múmia vonaglik.

Kinek a karja, kinek a két lába volt betekerve.

 

De meg fogtok lepődni, jól esett.

Ami viszont heti 2-szer volt itt rendszerben és kötelező jelleggel, na az annyira nem esett jól.

A kötelező előadás meghallgatása volt. Mondjuk azt nem vonom kétségbe (na jó, néha igen), hogy a prof. néni nagy spiller a témában, de könyörgöm, mondja meg nekem valaki, ha egy ilyen fáslizott állampolgár már sokadszor volt eme műintézmény bentlakó vendége, ezredszerre is miért kötelező ugyanazt a dolgot végighallgatnia?

Nem tudok egyébre gondolni, mint egészségtelen exhibicionizmusra a dr. néni részéről.

Na kezelődjünk tovább. Ez a múmia állapot napi 23 és fél órában tartott. A fent említett fél órás szünet tisztálkodásra volt elkülönítve. Ha már ilyen ókori külsőnk lett, legalább büdösek ne legyünk! Mert gondoljunk csak bele… fáslizva megyünk emberek közé, mellette még penetráns szagot is árasztunk, ne csodálkozzunk, ha néhány embertársunk rémülettől eltorzult arccal, sikítozva menekül mellőlünk…. Tényleg azt fogja szegény gondolni, hogy valami ásatásról szöktünk meg… vagy ez itt a fáraó átka!

 

Ha akarjátok, legközelebb elmesélem, mikkel is jár ez a 23 és fél órányi illatos Nofretiti lét!

Addig is puszi… legyetek jók… és nem minden fáslis és büdös polgártárs ödémás… lehet csak a múzeumból léptek le! Legyetek óvatosak!