Sziasztok!

Mivel sikeresen eltűntem az utóbbi időben, mint az a bizonyos aranyóra, néhányan ezt elkezdték nehezményezni.

 

Gondoltam, még sem viselkedhetek úgy, mint idén a tavasz, nem okozhatok csalódást, meg kell mutassam magam!

Már csak annak okán is, hogy történések vannak!

Nem, fogytam még le, nem vagyok terhes, nem válok, stb!

Épp csak rászántam magam így közel 11 év után végre, és elkezdtem óriási méretű kezem (karom) kezelni.

Nehéz menet volt, hiszen az évek, a rutin és a tapasztalat azt mutatták, amíg én ezt ott legbelül magamban nem tudom elfogadni, addig nyugaton és itt a Dunakanyarban a helyzet változatlan marad!

Fussunk neki, elmagyarázom.

Hogy is néz ki ez a dolog testközelből.

Kezdem a legelején…

Régi írásaimban már elmeséltem nektek, hogyan diagnosztizáltak félre, hogyan lett emiatt áttétem, többször említettem azt is, hogy a jobb karom olyan, mint egy túlméretezett elefánté.

Mutatok egy ilyet…

 

 

Ja bocs,ez egy elefánt volt! Nem ezt akartam…

Fussunk neki még egyszer!

 

 

Ez nem az én mancsom, de valami ilyesmi…

A nyirokcsomók eltávolítása után kaptam ezt a kis emlékeztetőt, hogy soha nem felejtsem el, mit is éltem túl!

Természetesen az, hogy a helyzet így alakult, hogy már sikítva menekülök a visszatükröződő felületektől, nagyban az én hibám is! Úgyis mint tükör, kirakat, Duna, pocsolya,stb.

Már a műtét utáni napokban felhomályosítottak minket, mit szabad, és mit nem a műtét miatt. Nem kis ideig, hanem sohasem!

Soroljam?

Amit kell csinálni az a rövidebb sor, kezdem azzal.

– tornázni

– súlykontroll

– masszírozás (spéci)

– gépi masszírozás (ha lehet)

-fáslizás

Amit nem szabad:

-vérnyomást méretni, vért vetetni, szurit beadni az érintett karon

– napra menni, rovarcsípést kiállni

– szoláriumozni (ezt bevallom nagy duzzogva kibírom, hisz nem az én műfajom… Hófehérke csak kis tanonc mellettem)

 

-szaunázni

– 2 kg-nál többet emelni (lőttek a súlyemelő karriernek)

-forróvízben fürdeni (mondjuk ezért dühös vagyok!)

-mosogatni, főzni, ablakot pucolni, vasalni, varrni, kertészkedni

Ez utóbbi jó vicc is lehetne 6 gyerek mellett, de sajnos nem az!

Kérdeztem is még a kórházban, hogy kérhetnék-e receptre egy bejárónőt, de nem adtak! Meglehetősen irigy egy banda!

 

Úgyhogy mosogatok, főzök és miegymás. Végül is Hófehérke is ellátta azt a hét kis fickót!

Az a fránya tábla azonban mindig leesik a kezemről, amit a rovaroknak írtam ki: “Stop, rovarforgalom a másik kézen!”

Mikor először elkezdődött a dagadás, azonnal elmentem az orvoshoz.

Legalábbis én azt hittem orvos… de neeeeeeeeeem… hanem limfo terapeuta. (remélem jól írtam)

Behívatta egy családtagomat is (ez részemről a nagyon nagy fiam volt), akinek megtanította a fáslizás csínját-bínját.

No persze ezt én is megtanultam. Kicsit nehézkes volt eleinte magamból csini kis múmialányt faragni, de mára profi szintű a tudásom!

 

Azonban a hölgy messze is van, nem is igazán tetszett nála 1-2 dolog (és itt most nem a fal színére gondolok), valamint nem feltétlenül a kellő intenzitású kezelést alkalmazta nálam. (Szerintem)

Aztán sokáig tulajdonképpen nem történt semmi.

A fáslik sorsukra hagyva pihentek a szekrényben. A kezem dagadt tovább, az olyan végtelenül egyszerűnek tűnődolgok, mint a zöldségek megpucolása fájdalmakkal járt, a teregetésnek többször futottam neki, mert sajog a karom. Ma már a pucolással nincs gond, a házimunka is megy döcögősen (mindent megcsinálok, nem sok választásom van).

Az öltözködés is probléma, mert nem sok mindenbe fér bele a jobb kezem-karom..

Ja! Azt mondtam már, hogy jobbkezes vagyok? 🙂

 

És most bocsánat, de várnotok kell rám,mert én most balra el! Vár a konyhában két pucér kacsa, és szolizni szeretnének…

 

 

Puszi

FOLYTATOM….