Sziasztok!

Nagyon régen nem írtam már Nektek, s ennek két oka volt.

Az első az, hogy lezárult a bloggerina verseny, s egészen mostanáig csalódott lelkem darabkáit ragasztgattam össze.

 

 

 

Csalódásom oka nem feltétlenül az volt, hogy nem én! Persze nagyot hazudnék, ha azt állítanám ez cseppet sem fájt. Ki ne akarna nyerni? Ki ne akarna elismerést?

Az igazat megvallva más miatt ment el a kedvem az egésztől. De erről, következetességem okán, majd legközelebb írok.

Ne aggódjatok, ez a következetesség engem is meglepett, mert alapból egy csapongó, hebehurgya nőszemély vagyok.

Most viszont legyőztem a kísértést és folytatom, amit megkezdtem, a Facebook körbejárását.

Persze, könnyű nekem következetesnek lennem, úgy, hogy tegnap egy teljesen újfajta benyomás ért a közösségin, hogy órákig csak röhögtem!

S, mivel nagyon friss az élmény, gondoltam nosza gyorsan megosztom veletek.

Legutóbb megígértem ugyanis, hogy most aztán már írok ennek a fránya fészbúk-nak a jó oldalairól is.

Mert vannak ám neki!

Itt van pl. a legalapvetőbb dolog… legalábbis egy bizonyos generáción túl, s ez nem más, mint a régi barátok, osztálytársak, ismerősök felkutatása, vagy talán még nagyobb az öröm, ha ők találnak ránk.

Az egyik nagyfiam, aki mindig okos,és mindig tudja, hogyan kéne és hogyan nem kéne élnem, beosztanom a pénzt, és nevelnem a gyerekeimet, nemrégen jegyezte meg, honnan van nekem ennyi ismerősöm.

Sejtem én,most többen irigykedtek, hiszen igen sok pénzembe kerülne fenntartani egy életmód tanácsadót, egy pénzügyi tanácsadót, egy gyermeknevelési tanácsadót, s nekem mindez háznál van, egy meglehetősen tapasztalt úriember személyében! Ugye milyen szerencsés vagyok?

 

 

 

 

De térünk vissza az én kiterjedt ismeretségi körömre.

Végtelenül egyszerű a képlet.

Előrehaladott korom okán (45 kicsi csúsztatással, mert nyáron leszek 46… de még nem!), meglehetősen sok élethelyzetben volt szerencsém kipróbálni magamat.

 

 

Csak felsorolás szerűen: általános iskola 3, középiskola (ne ijed meg) 3, főiskola 1,  munkahely 3, Pesten is laktam, Vidéken is éltem… fiúztam. (Ez utóbbit halkan és suttogva árultam el, sőt ezt műveltem Pesten is és vidéken is).

Nos közel fél évszázad alatt sok emberhez közel sodort az élet.

Mi nők egy kicsit hátrányos helyzetben vagyunk e tekintetben, mert ott van ugyebár az asszonynév. Jómagam is az iwiw-en még asszonynéven futtattam magam. A Face-re már lánynevemmel regisztráltam, férjem nem kis megrökönyödésére.

Nagyon hamar kiderült, hogy épp lecsúsztam egy osztálytalálkozóról.

De ami késik… az legtöbbször a vonat…

Mindenesetre most éppen nagyban egy osztálytali szervezése zajlik. Még csoportunk is van  a Facebook-on!
Szervezzük bizony telve izgalommal, lelkesedéssel, sok-sok nevetéssel.

Közkinccsé tett osztálykép, amelyen sok kis elsős feszít, nevek találgatása, emberkék felkutatása… Mert ugye-ugye? Aki nincs a Face-n nem is létezik!

 

 

 

 

Öröm, ha valakire másutt az ember rátalál, bosszúság, ha csak a szülőkkel kommunikálhatunk, mert aprócska 45 éves fiúgyermekük velük él még jól bebugyolálva! De nem adjuk fel… menetelünk rendületlenül.

Mert mi, akik örülünk ennek az eseménynek, felfogjuk, hogy ez igenis egy nagy alkalom! 1974-ben léptük át először az iskola küszöbét. Jómagam ráadásul csak alsóban jártam velük egy osztályba.

Mikor utánaszámoltam, döbbenten vettem tudomásul, hogy bizony én ezeket az embereket nem is láttam idestova 35 éve! Atyaég milyen öreg vagyok!

De azt hiszem, pont ettől lesz izgalmas ez a találkozó!

Mert itt a Face-n sokakkal “találkozik” az ember! De azért más lesz szemtől-szemben ott állni… Több mint érdekes.

Bevallom én úgy hiszem, nagyban a Facebook-nak köszönhetjük mi ezt a nagy találkozást!

Itt zajlik a szervezés nagy része, és itt fullad röhögésbe néhány komment. Sztorizgathatnék… de nem vagyok felhatalmazva! Meg aztán így elmesélve nem is az igazi!

 

 

 

Feltölt, és bizserget ez az egész! Köszi Fész!

Természetesen sok egyéb áldásos hatása is van. Sorolhatnám… de….

Annyira gonosz leszek most, de mennem kell a takarítással beszéltem meg randit, és már így is késésben vagyok!

Tegnap elkezdtem így tavaszilag, de az idő nem volt oly kedves ezt a fílinget árasztani. Pedig én a tavaszhoz öltöztem! Óriási napsárga fülbevalóval próbáltam előcsalogatni a napot! Hát nem sikerült…

 

 

Most viszont tényleg megyek, mert még a végén szakít velem… mármint a takarítás! Nem baj! Akkor összejövök a sziesztával!

 

 

 

 

 

Tulajdonképpen mindkettőt szeretem!

Azért inkább megyek és arcon csókolom a takarítást!

 

Holnap jövök és folytatom… A takarítást is.