Sziasztok!

 

Bevallom, félve merek véleményt alkotni, hisz a legutóbbi írásom a talált, süllyed kategória ingoványos talajára tévedt. Valaki oly módon magára vette soraimat, hogy azonnali hatállyal törölt becses ismerősei sorából, mármint a Facebook-on.  Alkalmat sem adott egy értelmes párbeszédre, bár talán jobb is így.

 

 

Amennyire magamat ismerem, sűrű bocsánatkérésekkel megtűzdelve magyarázkodtam volna neki, hogy én bizony nem rá gondoltam, mikor kritizáltam a magamutogatós fényképeket.

Ha jobban belegondolok azt hiszem jogosan vette magára a kritikát, amellyel hangsúlyozom megsérteni nem állt szándékomban senkit.

A legjobb, amit tehetek, ha nemes egyszerűséggel átugrom a témát és tovább elemezgetem a Face csodáit.

 

 

 

Nézzük pl. a Face egyik legidegesítőbb oldalát, s mi is lehetne ez egyéb, mint a játékfelkérés.

Kedves “Játszótársaim”!

Nagy szeretettel üdvözlöm  bennetek a játékos kedvű lurkót. Megértem, hogy a játék kikapcsol, megértem, hogy szeretitek. Nem állítom, hogy én soha nem játszottam a számítógépen, de ez elég ritkán fordul elő,tekintettel arra, hogy oly sok hasznos és haszontalan információ kering itt a világhálón, hogy annak olvasgatása bőven kiteszi a szabadidőmet. Sőt olykor őszintén szólva meg is haladja…

Ennek okán nem sűrűn játszom. Nem pókerezek, nem építek várost, nem etetek virtuális tyúkokat.

S mivel én sem megyek be a Ti világotokba, fenséges marhapörköltet készíteni a teheneitekből, légyszi ne is invitáljatok meg a farmotokra.

 

 

 

Amint tapasztalom, sokakat zavar a kéretlen hívogatás. Nem tudom, hogy ezért bónusz pontok járnak-e, de azt sejtem, hogy aki szeretne játszadozni, az elég nagykisfiú vagy nagykislány ahhoz, hogy megtalálja a módját. Köszöni nem kéri teleszemetelni a Face értesítőjét.

Tartsuk őket tiszteletben!

 

A következő jelenség a Face csoport. Bizonyos értelemben nagyon hasznos tud lenni,  kivéve azt  az esetet, mikor valakit kéretlenül, az ő személyes megkérdezése nélkül csatlakoztatnak be valahová. Velem ugyan még nem fordult elő, de láttam itt a közösségin ezen bosszankodó embereket. Akik ilyen dologra készülnek, szintén gondoljanak bele, felnőtt emberekről volna szó, legalább kérdezzék meg akarja-e?

 

 

De tényleg nem szeretnék senkit sem bántani, inkább csak józan gondolkodásra sarkallni.  És egy kis odafigyelésre a másik iránt.

Azt hiszem ezzel ezt a témát ki is végeztük, ugorunk egyet!

Rémhírposztok…

Be kell valljam töredelmesen, olykor én is bedőlök bizonyos vélt vagy valós dolgoknak. Sokszor már azt sem merem megosztani, amiben biztos vagyok.

Annyi ostobaság kering itt fent a Face-n, hogy az félelmetes. Mennyire vagyunk hiszékenyek? Na az is félelmetes!

De miért is ne lennénk? Mi nem verünk át másokat, feltételezzük, ezt más sem teszi.

Természetesen nem azokra gondolok, akik szintén jóhiszeműleg továbbadják az információt.  Azokat az embereket nem értem, akik ezt kitalálják és terjeszteni kezdik.

Pont tegnap futottam bele egy ilyenbe, amelyben hangzatosan ecsetelik, kik és milyen módon rabolnak el az Ázsia Centerből szervkereskedelem céljából embereket. A lécet az veri, hogy egy hosszú hajú lány kopaszon került elő, mert épp az agyát készültek kivenni.

Nos, meghajolok a kínai orvostudomány előtt, de agyátültetés??? Nem durva ez egy kicsit?

 

 

 

Mindenesetre ezt olyan mély átéléssel taglalták, hogy bevallom egy hosszabb pillanatig én is bedőltem neki és komolyan gondolkodóba estem először is azon, mikor jártunk fent nevezett kereskedelmi egységben utoljára?

Lázasan megtapogattam magam, nem hiányzik-e valamim, de hamar megnyugodtam, mert a vesém, a májam a helyén, ha jól hallom a szívem is ketyeg, pénztárca, mobil O.K.

Az agyam végett elgondolkoztam egy kicsit… de minekutána megráztam a fejem, s nem lötyögött benne káposztalé, meg is kocogtattam, se nem kongott üresen, egy kicsit kezdtem megkönnyebbülni.

Aggodalomra csak egyetlen aprócska tény adott okot. És ez pedig a sűrűn előforduló fejfájásaim nyugtalanító tudata volt.

Mert ugye ismerjük a mondást: Nekem a gyomrom fáj, amikor üres…. Lehet, hogy mégis üres a fejem?

Hát mindegy, ha ezeknek a fránya ferde szeműeknek pont az én okos kis agyam kellett…  Remélem jó helyre került.  Gyorsan gondolkodóba is esek, hogy én vajon kiét választanám…

Mit gondoltok? Olcsóbb, mint a plasztikai műtét? Mert ha nem, akkor inkább szép lennék, mint okos…

Na de így pénz nélkül? Mindkettő esélytelen. Most belegondoltam, hogy csúnyán de legalább hülyén fogok meghalni! 🙂

Sorolhatnám tovább az extrémebbnél extrémebb ötleteket, amikkel néhányan voltak oly kedvesek sokkolni a közvéleményt, de gondolom mindenki futott már bele hasonlóba.

Szépen haladhatunk tovább ezen a nyomvonalon, s már fékezhetünk is újabb édes jelenségek mentén.

A következő csapdába én is gyönyörűen belesétáltam, nem is tagadom.

Kedves fiatalember tesz fel megosztásra egy fotót és egy megható szöveget.

A képen pénztárca, bérlet, cetli és pénz látható. Hősünk ecseteli, hogy hol találta ezt a pénztárcát, de nincs szíve elkölteni a pénzt, mert látja a listán, van annak helye.

 

 

Azt a mély érzésű,ember baráti mindenit! A sárga cetlin gyöngybetűkkel a”lista” Gyógyszert a nagyinak, közös ktg., ajándék anyuéknak, s közötte megbújva a lényeg! Annát bejelölni a ……-on! Ez utóbbi mellesleg egy tárkereső oldal. Legalábbis ellenőrizetlen információim szerint.

Sajnos, mivel én is jó szívvel gondoltam erre a nemes lelkű honfitársunkra, aki ily önzetlenül teszi ki a Face-re a talált dolgokat, fel sem tételeztem, milyen nagyszerű reklámfogásnak lehettünk jóhiszemű áldozatai.

Mert,mint olvastam -és feltételezem is- rengetegen megosztották a fenti felhívést, miszerint keresi az úr a buksza tulajdonosát.

Az emberi kíváncsiság azonban hatalmas és jónéhányan rákukkantottak,  a papírfecnin említett honlapra.

Okoskodjunk egy kicsit! Találok egy pénztárcát Budapesten egy villamoson.

Gondosan kipakolom egy asztallapra, lefényképezem és listát készítek róla, mi volt a tartalma.

Kvázi bárki jelentkezhet érte, mert ugye mi alapján azonosítható be a tulajdonos?  Mivel még az összeg is ki volt posztolva… hát….

Akkor azt hiszem az enyém!

A másik érdekesség, apró nem is volt a pénztárcában.  Mondjuk az enyémmel is szokott ilyen előfordulni, de akkor szegénykém totál üres! Mármint pénzügyileg!

 

 

A következő kissé morbidnak mondható átveréssel én még az iwiw-en futottam össze,de úgy hallom már a Fészbúkon is megjelent.

Egy hölgy ecseteli a tragédiáját, hogy elveszítette a férjét,aki sofőr volt,és elaludt a volánnál.

De bezzeg ha ő tudta volna, hogy van egy kütyü,amivel ez megelőzhető…

És olyan kedves, hogy megoszt egy linket, ahol megrendelhető az életmentő eszköz.

 

 

Köszönjük! Nagyon ízléses reklámfogás! Ezt hol tanítják? vagy csípőből jön? Gratula!

Számomra durva egy kicsikét… de hát van az pénz…

Na kedveseim ma ennyi, most emésztgessétek…holnap folyt köv.

Akinek van saját érdekes tapasztalata, kérlek osszátok meg velünk. Hagy tanuljunk, bosszankodjunk, nevessünk mi is!

 

Millió puszival

szép vasárnapot!

 

Gabi