Sziasztok Kedveseim!

 

Az igazat megvallva  feltett szándékom szerint ma a Facebook-ot fogom szapulni.

 

 

 

 

Teszem ezt úgy, hogy magam is félfüggő felhasználó vagyok. Teszem ezt azért, mert mindezek okán valódi tapasztalataim vannak e témában.

Természetesen fogom én magasztalni is, de tudjátok, én olyan vagyok, hogy  szeretem először a rossz hírt közölni, hogy aztán mindenki örülhessen a jónak. Olyan ez számomra, mint az evés. Addig szelektálok a tányéromon, míg a fincsi falatokat maradnak a végére.

Kezdjük hát a rosszal!

Mint azt már említettem, sokak társkereső oldalként használják a Face-t.

 

 

 

 

 

Naivan mondhatnám azt is, hogy szegények csak összekeverték a dolgokat. Semmi szándékosság nincs ebben.

Ó dehogyis nincs! Mi hölgyeim, nem igazán regisztráljuk fel magunkat, (mármint a társkeresőkre) mert…

Mert félünk a csalódástól, mivel már annyi rosszat hallottunk róla, vagy akár már rá is szedtek minket. Különben is ciki vagy az is előfordulhat nem is gondolunk rá. Sőt, még az az elvetemült eset is előfordulhat, hogy párkapcsolatban élünk.

Sok esetben nem is akarunk „párra” lelni, csak az urak közelednek váratlanul a Face világában. Mi nők eleinte nem is gondolunk semmi rosszra, hisz ez nem a love.hu!

 

 

 

Csajok! Ne felejtsük el! A pasik totál másként vannak kódolva. Tudjátok, van az a mondás, hogy…. mikor is áll meg az ész? Nos, ők keresik az ész megállásának lehetőségét. De ne ringassuk magunkat naiv ábrándokba, ez az esztelen állapot csak bizonyos ideig áll fenn náluk.  Addig, amíg az a bizonyos  is… khm. khm. vigyázba vágja magát. Utána az urak hamar józanodnak.

Tisztelet a kivételnek, akik ugyebár erősítik a szabályt. Már amennyire általános iskolás koromból emlékszem. Persze ez csak erre a mondásra vonatkozik, a fent említett észleállás nem volt akkor még gyermeki elmémben tudatosítva.

Bezzeg a mi időnkben! A testiség, mint olyan, csak közös vihogások közepette volt porondon az általánosban  és nem fizikai síkon. Vagyis ezzel a „férfias tulajdonsággal” akkortájt nem találkoztam.

És ez lássuk be megint felvet egy érdekes, olykor igencsak visszataszító dolgot. A tini lányok egymással versengve rakják ki bájaikat a fészbukra. Néha elgondolkodom, lehet-e kevesebb ruha rajtuk? Félre értés ne essék, nem vagyok én prűd, de lányok, ez itten nem a húspiac! Sajnos ez vonzza magával a nők leértékelődését, szinte önmagunk tesszük tárggyá önmagunkat. Ne is csodálkozzunk, ha olykor működik a társ vagy inkább nevezzük nevén végre a dolgokat szexpartner kereső funkció.

Némelyek tesznek ki bizony olyan képeket magukról a kirakatba, hogy a hivatásos állomány is elszégyellné magát! És ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk csak a tinik ilyenek! Láttam én itt nemrégiben olyan hölgyet, aki tuti idősebb nálam is, és hááááát, amit feltett magáról?! Az vitt mindent!

Ja! És nem az irigység beszél belőlem!  Nem az a gond, hogy nekem nem lenne mit kirakni! Higgyétek el, van az a testrész! A fenekem maga akkora, hogy az egész képernyő kevés lenne hozzá.

 

 

 

Jó, igazatok van, cicit nem villantanék! Mondjuk, azt bárki tud. Na de segget?! Na de ekkorát?!  De nem mutatom meg, nehogy sok irigyem legyen! Mert tudjátok, van az a másik mondás a kufferről… vagy valami ilyesmi! Nos, nekem nem okozna gondot a gardróbszekrény tartalma. De nem mutatom meg! Azt se, és a gardróbomat se!

 

 

(A kép csak illusztráció!)

De nézzük most a pasi felhozatalt.

Többféle vadász létezik.

 

 

 

Van az, aki fogja a puskáját, és durr bele bumm lőni akar! Ezekkel azért gyakran előfordul, hogy visszafele sül el.

Konkretizáljunk!

Adva van az istenadta hímünk. Bőrszíne mellett a szén is világít, életkorát tekintve a fiam lehetne simán, lakóhelye a buja Afrika. Körmöl nekem a drága persze angolul, amely nyelvet én nem beszélem… de azért a pár soros mondanivaló lényegét értelmezni tudtam. Mennyire tetszem, és vigyázzak magamra, stb.

Döbbenten röhögtem az egészen. Először is, hogy talált rám, hisz nem is az ismerősöm? Aztán a távolság az esetleg nem tűnt fel neki?  Ha nem rossz a memóriám,fent virít rólam, hogy kapcsolatban, azt az aprócska tényt már meg sem említem, hogy enyhén pedofil lenne a dolog, hisz lehetne a csemetém. Tudom, hogy lassan ez is divatba jön, hogy idősebb hölgy fiatalabb pasival. Üdvözlöm is én ezt dolgot, hisz mindig is a fiatalabb pasikra buktam. Nem is tudom, hogy lehettem egy ilyen vénember felesége, hisz a férjem fél évvel idősebb nálam?!  De ez a dzsibuti bűbáj, akkor sem az esetem!  Csoda, ha válasz nélkül hagytam szegényt?

Tisztázzuk, nem a bőrszínével van a gondom… mert ha ugyebár ezt a levélkét Shemar Moore-tól kapom… Hát,akkor nagy duzzogva válaszolok neki. De kizárólag duzzogva!

 

 

Régebben egy riportban olvastam, hogy Margitai Ági úgy nyilatkozott az ő titka az, hogy fiatalabb férfi a párja. Nem rossz felfogás… de ezt majd máskor tárgyaljuk ki!

Kanyarodjunk vissza a Face hőseihez!

A következő delikvens az óvatos cserkész…

 

 

 

Először észre sem veszed jövetelének okát. Csetelni kezd áldozatával, aztán egy óvatlan pillanatban vált.

Nos ebből is több típus létezik.

Akadtam össze olyannal, aki titokzatosan arról próbált meggyőzni, hogy ismerjük egymást, és gondolkozzak, vajon ő ki lehet. Bevallom, elég mozgalmas éveket tudhatok magam mögött, de azért a memóriámmal nincs baj.  Kis cselszövőnket úgy lepleztem le, hogy megnéztem ismerősei körét, ami természetszerűleg nőkből tevődött ki.  Másrészt a profilképe is egy sármos herceget mutatott, ez már önmagában is  érdekesnek tűnt. Itt már cseppet gyanús volt a muki, aztán felvettem találomra az egyik hölgyismerősével a kapcsolatot, és kiderült a turpisság. Mivel már kezdett zavarni a hülyeségeivel, kitöröltem az ismerőseim közül és egy laza mozdulattal le is tiltottam. Mármint a pasit. Amire ő apellált remek trükk volt. A női kíváncsiságot használta fel fegyvereként.

A következő, aki bájosan eldiskurál veled, és egyik pillanatról a másikra az arcodba vág egy hirtelen klikkeléssel  egy félpucér férfi  fotót.

 

 

 

Nem vagyok én  mai csirke, de ez nálam is enyhébb sokkot okozott. Pláne azért,mert szó sem volt a szövegekben semmiféle testiségről. De korom előrehaladtával  rá kell döbbennem a pasiknak ha azt mondom fapapucs, akkor arról tuti a skandináv pornófilmek ugranak be, ha  azt mondom  egy pohár víz,arról a nedvességre asszociálnak, ha pedig azt mondom ennék egy banánt… nos ezt le sem merem írni,erről mire gondolnak!

Tehát tök mindegy mit mondasz, nekik csak egy bizonyos terület kapcsol be az agyukban. Vagy elfogadjuk ezt csajok vagy nem, ez bizony így van.

A következő típus, aki jó pasi, próbál kommunikálni,  de én folyékonyan csak a világ egyik legnehezebb nyelvét beszélem, ez pedig  magyar. Mondjuk ezt profi szinten. A gond csak az, hogy lovagunk pont ezt a nyelvet nem érti,  a francia nálam döcögős,  bár tudom azt mondani, hogy betörő van a lakásban, de valljuk be a hétköznapi kommunikációban ez vajmi kevés. Az angollal még inkább meggyűlik a bajom. A Google fordító??? Azt inkább hagyjuk. Feltéve, ha nem akarunk tévedések vígjátékát játszani.

Tehát pasikánk jól néz ki, Tuniszban él, igen, arab egy kicsit, de állandóan hív, menj ki, ő állja a szállást. Hát gondolom “állásban” nem is lenne hiba! De ez a típusú ismerkedési est nem az én profilom, ráadásul a korral ismét gondban vagyok,igencsak fiatalka a lelkem.

Emlegetnek egy olyan típust is, aki pénzre hajt, de momentán én azoktól védve vagyok,mivel nekem csak adni lehetne, de azt meg büntetik. (Mint üzletszerű bájolgás).

De már itt is toporog korunk hős ideálja a volt pasi!

Hölgyeim! Egy nagyon egyszerű és közhelyes dologgal kell kezdenem. Ez a pasi,  nem az a pasi.

Nem ugyanazzal az emberrel van dolgunk, akivel 16 évesen oly boldogok voltunk. Azóta változott ő is és remélhetőleg mi magunk is.  Ma már nem biztos,hogy ugyanaz a kedves és félénk kisfiú,aki kihozza belőlünk a démoni szexistennőt.

Ráadásul  ugyebár van mellettünk jó esetben egy társ, egy férj (uraim,önök mellett pedig egy feleség). Mellette ébredünk nap, mint nap. Látja a gyűrött arcunkat reggelenként,érzi a szájszagunkat, szembesül a röcögős hájainkkal. (urak itt most önök helyettesítsék be ezt a kopaszsággal pl.).

Minden áldott nap velünk van a jó és a rossz pillanatainkban is. Zsörtölődünk, ordibálunk, vakaródzunk, szarul nézünk ki. Otthoni játszósban koslatunk körülötte, fáj a fejünk, nyűgösködünk, kibírhatatlanok vagyunk.

Ám mellettünk vannak a csodálatos pillanatainkban is. Amikor szerelmesek vagyunk, amikor  gyűrűt húzunk egymás ujjára,

 

 

 

 

amikor otthont teremtünk, amikor gyereket vállalunk. Együtt vagyunk a szép pillanatokban is, a hétköznapok szép pillanatiban is. Mikor csodálatosnak látnak bennünket. Gyűrött arccal is gyönyörűnek, kinyúlt pólóban is kívánatosnak.

Könnyű dolog a szeretőnek brillírozni. Megfürdeni, kisimultnak lenni, viselkedni, kedvesnek lenni, felcicomázni a testünket és egy röpke időre a lelkünket is.

Arra a pár együtt töltött órára összekaphatjuk magunkat, ami egyrészt ez izgalmas ugyanakkor fárasztó is lehet, másrészt az álomvilág nem tart örökké. Nem lehet állandóan fantasztikus nő (baromi jó pasi) szerepében tetszelegni.

Ha netán a kapcsolat előre halad, és ugrunk egy nagy fejest az életbe,kidobjuk az addigi párunkat, és összebútorozunk álmaink férfiújával (hölgyével)  nem biztos, hogy hosszútávon is lehetünk csábosak, bájosak, kívánatosak. Ne feledjük, ő sem marad az! Szétszórja a ruháit, nem akar már menni sehova (minek is), kócosan ébred, utálja a reggeli pirítós szagát és különben is.

Ne essünk bele ebbe az instant világ teremtette csapdába. Nem működik jól? Le kell cserélni. Pedig olykor megér egy javítást. Megérdemelné.

Itt a Face-n pedig könnyű összeakadni „életünk nagy szerelmével”.

Azt mondák, aki a régivel gabalyodik  újra viszonyba, annak kevés az önbizalma. Ezt a csatát már egyszer megnyerte, nincs túl nagy kockázat.

Nem szeretnék senkit sem megbántani. Igenis engem is elővesz olykor a „Miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül érzés”?!

 

 

 

Aztán minduntalan rájövök, jobb ez így. A szerelem vitt a férjem felé, 6 közös gyerekünk van.  Bár sokszor elegem van belőle (gondolom neki is belőlem), azért ő az én másik felem. Egyre gondolunk, egyforma értékrendünk van. (Na jó, csak hasonló, én a motorokért nem vagyok oda.) Hasonló a humorunk,  hasonlóan csodálkozunk rá dolgokra,. Igen, néha idióta, de ki mondta, hogy én nem?

Visszatérve az alapokhoz. Felejtsük el! Nincs cukormáz. Egy másik pőre ember van, aki felnőtt már. És mint írtam, remélhetőleg mi is felnőttünk.  A tündérmese létezik ugyan,de abban élünk nap, mint nap.

 

 

 

Ez a mi mesénk. Mi alakítjuk.  Nincs szükség a szőke hercegre, hisz ott a régi jól bevált sárkány mellettünk. Aki ha jobban megnézzük kedves és odavan értünk. Kicsit zöld én belátom, de olyan cuki…

 

 

 

A herceget meg nem is ismerjük. Lehet,  hogy egy pszichopata sorozatgyilkos!

Uraim, önöknek a királylány helyett a boszorkányt ajánlanám. Hihetetlen sebességgel tud sörért repülni a söprűjén. Ráadásul lehet, hogy csak az önök látásával van a baj. A boszi gyönyörű!!!

 

 

 

Hallom ám a pusmogást, hogy akkor én miért pasizok a neten?!

Dehogyis… csak játszom! Olykor megnézem, melyik ütődött meddig merészkedik így virtuálisan. Aztán lazán előveszem a hat gyerekes anyuka társsal figurát. Ez lehűti őket minden esetben. Szerencsére.

Különben is én élőben vagyok az igazi! Teljes terjedelmemben.

Volt pályafutásom sorá

n olyan pasi, aki bekönyökölt a kocsim ajtaján és a következő agyalágyult szöveggel próbált imponálni. :

„Szerelmes vagyok a férjed feleségébe!”

Először azt hittem én bolondultam meg, és ráadást követeltem, gyanakodva: Mondd ezt még egyszer!

Lehidaltam, mert megismételte.  A válaszom?

Hanyagul egyesbe kapcsoltam,lassan elindultam, miközben ő még mindig az ablakban lógott, közöltem vele, hogy qrva szar lehet neki, majd elhajtottam.

Sokszor szegénykéim elfelejtik , hogy a 16 éveseknek szóló mese habbal című nagymonológot nem mindenki veszi be!

Nem vagyok szent, nem fogom előadni, hogy én milyen okos vagyok, mivel már engem is hülyített meg férfiember a szövegével. Én is elcsábultam, én is bedőltem, és is csináltam hülyét magamból. Ebből születtek a tapasztalatok.

A gond az,hogy így a „közösségiek” terjedésével a vadászok új erőre kaptak,új trükköket vetnek be. Sokszor arctalanul,olykor arcátlanul.  És mi csajok a mi kis virtuális világunkban azt hisszük, hogy ez a valóság. Pedig ez csak egy játszma. Vagy játék, ahogy tetszik. Rajtunk múlik, hogyan keveredünk ki belőle.

 

Szeretettel csókol mindenkit

 

 

Gabi, akinek mellesleg ma van a 26. házassági évfordulója!!! (február 21.)