Sziasztok!

Egy kicsit megint eltűntem, mentségemre szolgáljon, több-kevesebb sikerrel a házat tartottam… Bevallom baromi nehéz. (Mármint a háztartás!  🙂

Úgyhogy le is teszem, és inkább egy kicsit veletek csevegek.

Legutóbb ott tartottunk,mit meg nem tettem az álomalakért és kilókért.

Azt ígértem,megírom, mi volt az amit valójában nem tettem meg.

Ne találgassatok elárulom, nem mozogtam. Persze ez nem azt jelenti, hogy naphosszat csak az ágyat nyomtam, közben tévéztem és finomságokat majszoltam.

 

 

 

Nagyon is mozogtam, kivettem bőven a részem a házi munkából! A karomat és a lábamat,sőt ha nem csalódok még a hát és hasizmomat is rendesen megdolgoztattam. Hajolgattam, lépcsőztem, sikáltam, törölgettem lelkesen.

 

 

 

De higgyétek el, ez nem ér fel egyetlen sport tevékenységgel sem. Tapasztalatból beszélek. Feszesebb lett a popsim ha aerobikoztam,mintha porszívóztam.

Persze senkit sem akarok a takarításról lebeszélni, de eme magasztos teendők mellett igenis szükségünk van mozgásra.

No hát én itt rontottam (rontom el mostanában is) az alakformálást.

Nem mozgok! Mondjuk,ha azt vesszük ez is egyfajta alakformálás… Már ha valakinek a gömbölyű a kedvenc formája. Így belegondolva… inkább, mint a háromszög!

Bár matematikai szemszögből, nekem könnyebben ment a háromszögekkel való műveletek elvégzése, mint a kőr körüli felhajtás… Nem érvényes ez a sinus-cosinusra.

O.K.  Nem káromkodok tovább, így korán reggel.

Inkább térjünk vissza térben és időben a biológia és testnevelés órák világába!

Tehát a mai első óra….

Ugorjunk az időben!

Tavaly nyáron kezdtem egyik régi mesehősünk Barba mama formáját magamra ölteni! Tehát szó sem volt se gömbölyűről, netán háromszögről… inkább meghatározhatatlan alakzat  voltam. 84 kg!!!

 

 

Gondoltam, ez már mégsem az igazi, s hatalmas vehemenciával belevetettem magam egy újabb alakulásba.

Átalakítottam az étrendemet, természetesen Norbis üzemmódra.

Még a mozgás is meg volt. Olyan biciklizéseket rendeztem, hogy csak na!

Napi 20-30 km simán ment.

Sőt szeptemberben egy barátnőmmel a következő gyönyörű túrát tettük meg.

Kismaros-Nagymaros-Zebegény-Szob-(szobi vasúti átkelő híd)-Helemba-Garamkövesd-Sturovó-(Mária-Valéria Híd)-Esztergom…

Ja! És mellesleg vissza is jöttünk. 🙂

Ugyanez képekben…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Helemba, Garamkövesd  és Sturovó fényképileg kimarad.

De íme a Mária Valéria Híd és Esztergom.

 

 

 

 

 

Ez így összességében kb 70 km.

Több, mint csodálatos volt! Az idő gyönyörű, a látvány fenséges, a büszkeség pedig határtalan volt!

A fenti képek meg sem közelítik azt amit átélhettünk. Elárulom, élőben ezerszer szebb! Megígérem tavasszal megismételjük a túrát, nem felejtem itthon a fényképezőgépemet, ezáltal sikerült majd mindezt az én sajátos szemszögemből látnotok.

 

Imádtam!

Aztán jött a hideg, és a tekerések száma egyre csökkent. Az itthoni mozgás? Nos ismeritek a majd hétfőtől vagy a majd holnaptól kifogásokat? Na én pont ebben dagonyázok.

Ráadásul elkövettem egy óriási hibát,  méregtelenítettem.

1 évig készültem az 5 napos kúrára. Megrendeltem hozzá az ivóleveket. Már előző hét közepén olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki várja a karácsonyt és számolja a napokat! Valahogy így éreztem én is, remegve vártam a hétfőt, amikor is elkezdődik a csoda.

 

 

 

Hétfőn neki is veselkedtem… egészen ebédig bírtam, mikor is elémbe tárult a családi ebéd látványa, aminek nem tudtam ellenállni.

Ráadásul annak rendje és módja szerint egész nap másra sem tudtam gondolni csak és kizárólag az evésre. Tehát nem esett nagyon nehezemre megszegni a saját szabályomat! Felfüggesztettem hát a kúrát, vagyis csúsztattam 1 nappal.

Sebaj!  Majd holnaptól! -gondoltam.

S láss csodát másnap újra nekiveselkedtem. Mit nekem étel! Lelkesen ittam a búzafűlevet, rágcsáltam a savanykás rozskenyeret, és meglepő módon döntöttem magamba a vizet.

Reggel azonban még egy utolsó kávét megszavaztam magamnak, ha már méregtelenítünk, akkor a kávét (tejjel) bizony illik száműzni az életünkből.

Egy aprócska dolgot azonban elfelejtettem. Sajnos igen erős koffeinfüggésben szenvedek! Ami azzal jár, ha nem iszom kávét,  pokoli fejfájás gyötör. Akinek már volt migrénje, nem ecsetelném ez mivel jár.

Szerdán délelőtt 11 kor már kínlódtam, de lelkesen álltam a sarat, mondván nem iszom kávét, nem veszek be fejfájás csillapítót, hisz az felrúgná a méregtelenítést.

Mire azonban a lányomért mentem ebéd után az oviba, a kínok-kínját éltem át.

A dadust megfenyegettem, ha nem ad nekem azonnal valamilyen gyógyszert, én ölök! (Ugyanis előrelátó módon likvidáltam otthonról a fájdalomcsillapítókat, nehogy kísértésbe essek a dühötlenítés folyamán).

De akkor már késő volt. Hiába vettem be a tablettát, hiába feküdtem le azonnal az ágyba, a migrén már elhatalmasodott rajtam.

A szememet nem tudtam kinyitni, a gyomrom forgását kb 15 percig tudtam kordában tartani, aztán rohantam én a vécére méregteleníteni! Mégpedig sugárban, egyszerre az egész heti adagot… színesben. Újabb gyógyszer, fájó gyomor, sajgó fej. Így sikerült elaludnom.

A további két napot remegve, gyengén töltöttem. Természetesen az ivólevek, a rozskenyér és a vízivás puszta gondolatától is ökölbe szorult a gyomrom!

Nekem ennyi volt a méregtelenítés… A baj csak az, hogy sikerült ezzel a fogyózást is felborítanom. Pedig pont azért fogtam bele ebbe a tortúrába,mert sokan azt tanácsolták, hogy az megindítja a fogyást! Hát nem valami jól sikerült!

De ne csüggedjetek! Meg tudom magyarázni hogy esett a nagy eset, hogy amit elértem augusztustól-decemberig, mármint a 10 kg mínuszt, mégis hogyan sikerült februárra úgy alakítanom, hogy már megint a 80 felé tendál a mérleg!

Kicsit elcsüggedtem, kicsit közbejött a karácsony, és bár igaz, nem ettem meg együltő helyemben 1 komplett rúd beiglit, de azért főként a gesztenyés-aszalt szilvásat azért többszörösen ellenőriznem kellett… Mert hát hogyan is kínáljam meg vele a vendégeket, ha nem is finom, netán romlott!

 

 

 

De ne higgyétek, hogy ez megállított, hiszem nem olyan sok csak 2-3kiló kúszott vissza! És ahhoz képest, hogy karácsony volt… meg ahhoz képest…hát ez azért nem olyan sok! Ezt simán leadom!

Ezek után beneveztem egy akciós alakformáló kezelés sorozatra.

Nem attól vártam, hogy 20 kg-ot lefaragjanak rólam. Egyszerűen csak tudatában voltam annak, hogy ahogyan én sem vagyok már a régi, így a bőröm sem! Gondoltam, egy kis segítség nem árt a gyönyörűséghez!

 

 

 

 

 

A kiszolgálás tüneményes volt… Csak!

Ahhoz képest, hogy úgy futottam neki, hogy akkor most!!! Hát nem lett belőle semmi!

Naná, hogy még híztam! Naná!

Keresgélhetek kifogásokat, de attól nekem nem lesz jobb.

Amiért mégis megteszem, hogy okuljatok belőle.

Szent elhatározásom volt, hogy visszatérek a Norbizáshoz!

Evés-mozgás és felfogás váltás.

Persze minden dugába dőlt!

A mozgást szégyen-szemre még mindig halogatom. Az evéssel az a helyzet, hogy egyre kevésbé telik olyan dolgokat megvennem ami segít ebben. (Nem siránkozás, ez van!)

Sőt! A kúrából is ki kellett hagynom, mert egészen egyszerűen nem tudtam vonatjegyet venni. (Tényleg nem siránkozom… ez van! még mindig!)

Persze magyarázkodhatok,vinnyoghatok amennyit csak akarok… a mozgás nem kerülne semmibe! Nem kellene bánatevésekbe belemennem, minden mindegy alapon! Nem kéne : Még ezt a falat sütit megeszem, mert olyan finom, de hétfőtől!-  alkudozásokba bonyolódnom saját magammal!

Pedig nagyon bele kellene húznom!!!

Májusra az alsós osztálytársaimmal osztálytalálkozót szervezünk, addigra formába kellene lendülnöm! És ez a forma nem az amorf kategória kellene legyen!

Mondtam is… azért kezdjük ilyen hamar a szervezkedést, hogy a csajoknak legyen idejük fogyózni, új ruhát venni, bejelentkezni a fodrászhoz. A pasiknak pedig kockahasra gyúrni vagy legalább valami állati jó kocsit beszerezni!

Nem merek képeket feltenni, nem akarok senkit se felesleges izgalmakba kergetni, aki mégis vállalja a rizikót, az keressen rá, hogy kockahas a Google-ban… na és akkor kezdődhet a nyálcsorgatós válogatás! Aztán valljuk be csajok, nem is olyan fontos az a kockahas… jöhet a mackós alkat bőven, csak legyen a pasiban valami.

Fura dolog ez! Miért is akarunk valami olyat mutatni amik nem is vagyunk? Miért is akarunk tökéletesnek látszani egymás előtt? Miért akarunk megfelelni, miért nem látjuk be,hogy már nem 6 – 8- 14 évesek vagyunk?

Fura egy szerzet az ember!!! Pláne ha nő!

Mert a pasik… ismeritek a mondást… a férfi kopaszon és pocakosan végigvonul az utcán azzal a meggyőződéssel, hogy minden nő őt kívánja.

Nálunk csajoknál ezzel az önbizalommal csínján bántak a tervezésünknél! Persze vannak kivételek, de ebből van a kevesebb!

És igenis bevallom, nevetséges ugyan, de igenis dög jól szeretnék kinézni!!!

Ciki de ez van!

 

Puszi drágáim!

Veletek itt legközelebb is!