Sziasztok!

Elnézést, kicsikét eltűntem, de bevallom a hét végére teljesen kipurcantam és olyan úri luxus dolgokat engedtem meg magamnak…pl. szombaton fél hétig aludtam!

 

 

 

El is szégyelltem magam! Hisz várt a takarítás! Mondjuk az is igaz, nem lett hűtlen hozzám a kis drága, megvárt!

Ráadásul pénteken a mammográfián is tiszteletemet tettem… de ezt majd egy másik alkalommal mesélem el!

Legutóbb az 56 kg-os önmagamnál tartottam. (Nem kell irigykedni… most sokkal több vagyok!) Mennyi? A végén kiderül, de nem lövöm le a poént!

A környezetemnek nem nagyon tetszett az 56 kg-os Gabi. Így -szándékosan- felkerekedtem 63 kg-ra. És ezt nagyon sokáig tartani is tudtam…

Aztán jött az a fránya mellrák és felborult az életem.

A műtét még csak hagyján! Még bent a kórházban a friss sebemmel (ami mellesleg úgy fájt, hogy öltözködni, tisztálkodni…. sem tudtam rendesen), azt a kérdést szegeztem a sebészemnek, hogy mikortól aerobikozhatok tovább.

Mit ne mondjak elcsodálkozott kissé, de azért hamar magához tért és azt felelte, bármikor, persze eleinte óvatosan a seb miatt.

A mozgáshoz hamar sikerült visszatérnem élveztem minden porcikámmal. Ekkor 2001 október végén jártunk.

Novemberben azonban elkezdődtek a szörnyűségek!

Megkaptam az első kemoterápiás kezelést. Mondjam???

Ha visszanézel a bejegyzéseim legelejére hosszasan kifejtem, most nem akarok sok betűt szánni neki,  így csak dióhéjban: Megkapod a kezelést… 4-5 nap rókázással telik, a következő hét azzal, hogy összevakarod magad, és megvívod a csatát a mindennek fűrészpor íze van érzéssel, majd van még 1 heted, amikor bátran ehetsz! Elhiszed, hogy nem az étrended a legfontosabb amire odafigyelsz? Örülsz, hogy egyáltalán enni tudsz,örülsz, hogy van íze annak amit a szádba veszel…  hízlal-e???  Bevallom ez eszedbe se jut! És mire élvezni kezdenéd az egészet… újra kemo… és újra…

Aztán ön egy kis megkönnyebbülés, amíg a sugárra jársz… már így “evésileg”.

Ez eltart egészen 6 hétig, és jön z újabb fejezet, kapod a másik fajta kemót. Igaz nincs színes ásítás, van helyette fűrészpor íz és bónusznak egy figyelmeztetés az orvosodtól, higy be aggódj és ne figyeld a mérleget, mert ennél a kezelésnél mindenki hízik!

Na ezt tutira betartottam. dehogy néztem én a mérleget, vagy azt, hogy fel kell cserélnem kicsikét nagyobbra a ruhatáramat!

Mi tagadás zombiként éltem az életemet, egy bizonyos “örülj, hogy élsz” stílusban. Mérleg??? Ugyan kit érdekelt? Hisz lélegeztem, vert a szívem! Semmi más nem számított!

A valóságba az orvosom rángatott vissza! Ajaj! Fogyni kéne! Bakker, hát nem ő mondta, hogy ne figyelem a mérleget? Most mi a csuda van? Van egy ikertestvére vagy netán szimplán skizofrén dokikám???

De egyik sem tűnt valószínűnek.

És ekkor szembesülnöm kellett a ténnyel, bizony felcuppant rám 15 kg! Azaz 78 kg-ot nyomtam rá bélyegként a mérlegre!  Azt a sokkot!!!

Mentségemre szolgáljon a többiek is kb ennyivel kerekedtek, de közben az is eszembe jutott, hogy akik hormon kezelést is kaptak, azoknak az kb 10 plusz! Képzeld, ha még azt is kapok?! Minden nyilvános helyen, ahol megjelenek, kihirdetik a bálnariadót!

Utóbb kiderült, hogy valószínű a sugarazás alatt sikerült káoszt kialakítani a pajzsmirigyemmel, így az alul működik, cseppet sem elősegítve az álomnő kialakítás projektemet.

De ne csüggedjetek! Kúszott felfelé még a mérleg nyelve!

Végül rászántam magam, újra komolyabb barátságba kerültem Schorbert Norbival. Persze szigorúan csak plátói jelleggel, neki fogalma sem volt róla, hogy a barátom!

Hamarosan sikert könyvelhettem el magamnak, s a fránya súlymérőre én ölthettem ki a nyelvemet 70 kg! Sőt ez a fogyás a kezemnek is kedvezett! Mondjuk az orvosomra életveszélyes hatást gyakorolt! Majdnem elájult mikor meglátott! Képzeld ha beveri azon a szűk helyen a fejét valamibe esés közben!

De szerencsére megúszta! Nyugi!

Hamarosan teherbe estem az én csodálatos Bogi lányommal, és szégyen szemre megint nem a kilók voltak fontosak.

Szülés után ugye szopi, én meg sokat olvasok… Nem szerencsés intenzíven sportolni, mert megváltozik az anyatej íze… a fogyózás nem szerencsés, mert kevesebb lehet a tejem… stb.

Amúgy is depis voltam a szoptatás miatt, hisz csak egy mellből sikerült. Végigaggódtam a terhességemet, ezerfelé kutakodtam a témában, mire megtaláltam W Ungváry Renátát, aki a Kismama újság csapatát erősíti. Vele rengeteget leveleztem, s végül sikerült megnyugodnom, hogy igenis sikerülhet! Viszont azt az örömet, hogy táplálhatom a gyermekemet, semmiféle alakformálás nem múlhatta felül!

Végül mégis rászántam magam, mikor a cicalány már 1 éves volt (és mi még mindig lelkesen szopiztunk).

Bevallom mikor először pattantam fel a biciklim nyergébe, bizony egy 10-12 km-es távóriási kihívást jelentett!  Konkrétan azt hittem beledöglök! Másfél óra alatt tettem meg ezt a távot, fuldokolva, haldokolva.

Mikor 4 km után kicsit megpihentem rák vörös fejjel, többen megálltak mellettem, hogy rosszul vagyok-e és segítsenek? El tudjátok képzelni hogy nézhettem ki?!

Bizonyára nem lehettem valami épületes látvány a bicikli út szélén a földre rogyva céklaszínűen fuldokolva!

Azonban a kitartás meghozta gyümölcsét! Lazán ment a kerekezés elég rövid időn belül.

Sajnos a fene nagy örömködésnek egy tragédia vetett véget a pocakomban növekvő legkisebb apróságom a terhesség 12. hetében búcsút intett nekem!

Nehezen, de összekapartam magam, és visszatértem a sportos-fogyós mindennapokhoz.

A fent említett táv (sőt egy kicsivel több is) már ment kb 25 perc alatt (mondjuk akkor hajtottam is rendesen), majd nyeregből ki, medencébe be! Egy órányi vízi aerobik következett, hogy aztán újra felpattanjak a drótszamárra és 25 perc alatt hazatekerjek, megelőzve ezzel a sötétséget!

Ezt a korszakot nagyon imádtam! A vízi aerobik maga a gyönyör! Teljesen kikapcsol. A kerekezés felpörget! Telve voltam energiákkal! Az élet gyönyörű volt, és ajándékként egy újabb pocaklakó fickándozott odabent. (Nem mellesleg 10 hét telt el…)

Nagy volt az ijedtségem amikor 8 hetes terhesen vérezgetni kezdtem! Azonnal megáll parancsoltam magamnak, hisz nem kockáztathattam, nem veszíthettem el a babámat!

Ma már tudom, csak , mértékletességet kellett volna tanúsítanom… De sajnos hatalmasabb volt a félelem.

Minden rendeződött, a picike azóta megszületett, az én kilóim száma pedig gyarapodott…

Ne sikíts, voltam már 86 kg is!

Aztán lement 70-re. De az alá nem volt hajlandó, bármit tettem. Vagyis talán pont ez volt a baj, hogy a bármi az pont kimaradt.

Ha velem tartasz legközelebb is, elárulom a bármi titkát!

Szeretettel

Gabi

Kérlek benneteket, aki teheti, jónak látja vagy csak egyszerűen szeret, az szavazzon rám az Nlcafe Bloggerina versenyén:

Az alábbi linkre kattintva megteheti…

Köszönöm

SZAVAZÁS