Sziasztok!

Gondolom egyet értetek velem abban, hogy ezt a plasztikai sebész témát nagyjából ki is végeztük!

De ne örüljetek… nem végleg, hisz előttem van még a … mi is?

Nos a változtatás rögös útja… Tudjátok a sudárodás és az emberi kéz méretének elérése.

Összefoglalva, nem merek állatkertbe menni, mert Jumbó az elefánt fiú egyből és menthetetlenül belém szeretne.

 

 

 

 

 

Nem mondom, jóképű… de hát mi lesz a szerelmeskedésekkel?

Nem elemezgetném az ezirányú aggodalmaimat, mert félek többen utoljára olvasnának…

Akit érdekel, azzal priviben megosztom,mert viccen kívül nagyon különleges az elefántszex!

Nem…. dehogy leskelődtem! Egy teljesen tudományosan ismeretterjesztő filmben láttam!!!  Nahát!  Hogy milyen gonoszak vagytok!!!

Hagyjuk is most magára szürke barátunkat! Jaj, édes Istenem! Hogy Ti mindig mindent félreértetek! Nem a bort! Az elefántot! Láttatok nálam poharat?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legfeljebb kávés bögrét! Az meg nálam elmaradhatatlan kellék!

Akkor ha végre érthető vagyok, folytathatjuk???

Nagyon komoly témát szeretnék ma megbeszélni veletek! De ha Ti folyton kizökkentetek és vigyorogtok, úgy nem fog menni!

Na!

Az alakulás egyik szerves része a fogyás. Tudom,most jól beállok a sorba. Szinte mindenki fogyózik, de ha nem,akkor már fogyózott, ha ez sem, akkor majd fog!

 

 

 

 

 

 

Azon kedves szerencsések, akiknek erre nincs szükségük, kérem ünnepélyesen pukkadjanak meg! Köszönöm!

Így, hogy a sárga irigység kellő darabot megevett belőlem, már nem is kell 20, csak potom 19 kg-tól megszabadulnom! Ezt is köszike!

Miért ennyitől? Nos meg tudom magyarázni!

Először is, mert ennyitől szeretnék. Na ezen most jól meglepődtetek, mi? Ezt azért nem gondoltátok volna?

Másodszor… Sokszor olvastam már itt-ott, hogy aki fogyózik és sikeresen teszi ezt, az egész egyszerűen a ruhavásárlásnál képtelen helyes méretű ruhát levenni a polcról,mert ő magát még mindig annak a nagyméretű valakinek látja, aki annak előtte volt.

Nos nálam pont fordított a helyzet! Én mindig a csini, vékony csajokra való cuccokat kapom le,nézem meg. Természetesen nem veszem meg, mert a kötözött sonka ugyan nagyon guszta látvány, de csak abban az esetben, ha ez egy feldolgozott sertés formájában kerül elénk és nem egy nevetségesen öltözött nőszemély személyében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt durvább kép is… de gondoltam ez is elég sokkoló…

 

Bevallom, mert csak magunk vagyunk, olykor olykor megveszek egy kisebb méretű darabot, mert ugye létezik szerelem első látásra… persze szigorúan nő és ruha között! De higgyétek el, nem passzírozom magamra, csak intő jelként kiakasztom a szekrényre, hogy… “Kisanyám, húzzál bele! Ebbe kéne beleférni!”

Hogy ez a módszer mennyire sikeres? Nos ez változó!

Azt mondják a fogyókúra fejben dől el! O.K. Ezzel egyetértek, de valójában azért egész valónkban játszódik! Mert lássuk be cseppnyi lelkünket simogatja a siker, az önbizalmunk pedig fordítottan arányosan növekszik a kilók elvesztésével!

Bocsi… Nem matekozunk többet, megígérem! Pedig most a kis ördög ott bújkál bennem, hogy közzétegyek néhány képletet, amivel a testzsír százalék kiszámolható. De senkire nem akarom a tudományos fantasztikummal a frászt hozni! Mert hát, lehet, hogy baromira tudományos az a bonyolult izé, de fantasztikusan kiverte nálam is a biztiz, mikor először megpillantottam! Értelmezni? Az egyik logaritmusos volt! Szerintetek én megőrültem???

Külön kérésre és csakis saját felelősségre leírhatom,de nem itt és nem most! Aztán szenvedjen vele, aki akar!

Na tipegünk csak vissza az én hájas-bájaimhoz!

Ismertek már, ugye? Meg tudom magyarázni.

Megboldogult lánykoromban 54 kg voltam és 167 cm. (Azt hiszem a magasságom nem változott, tehát ez lesz jelen esetünkben az állandó.)

Könnyű volt nekem, hisz gyárilag is ilyen voltam, ráadásul voltak olyan napok (pláne hó végén), mikor összesen és egész nap ettem egy zsömlét és mindezt fél liter tejjel öblítettem le!

 

 

Miért? Hát,mert ennyire tellett. Se többre… no azért néha kevesebbre is! Ezt töredelmesen bevallom. Mint ahogy azt is, hogy ekkor voltam 17-18 éves és 1985-öt írtunk.

Ezek után sorra érkeztek a gyerekek. 20 évesen született az első. Nos ezzel a terhességgel sikerült 25 kg-ot felszednem! Vagy kicsit többet is… A hogyanba most szerintem ne menünk bele!

A hat hetes kontrollnál azonban a kedvenc kicsi nődokim dobott egy hátast, mivel a lánykori farmeromba érkeztem!

Most hallom mindenki felsikít, mondjam a tuti receptet!

Hát, momentán tuti az nincs… Csak gát varrat… Ugyanis nekem az első gyerkőcnél olyannyira fájt, hogy se állni se ülni se feküdni nem tudtam, így enni sem sokat sikerült! Ez nem tuti módszer, bár fájdalmas!

Kicsit később már sikerült ennem. Bevallom egész jól sikerült!  Egy darabig (ne szörnyülködj!) anyósoméknál laktunk. Anyósék az egyik szobába, sógornőmék a másik szobában egy kis gyerekkel. Mi pedig a mellettük lévő szobában, a falak között közös cserépkályhával! Szerintetek??? Csak azt nem lehetett hallani amit nem akart az ember. Vagy inkább azt is!

Ezt csak azért említtettem, hogy tisztában legyetek a létszámmal! Segítek 8! Na tessék, már megint ez a fránya matek!!! Bocsi.

Nos én nagyon szerettem és szeretek is sütit sütni… meg lássuk be enni is!

 

 

Szóval sokszor előfordult, hogy sütöttem, persze inkább estefelé, mikor drága gyermekem már elaludt… Addigra a többiek is, tehát a nagy műre senki sem volt vevő! Sajnos a gyermek nem igazán aludta át az éjszakát, így többször keltem fel hozzá, s olyankor ellenállhatatlan vágyat éreztem…. Nem nem arra! A sütifalásra! Nehogy már megromoljon! Nem azért sütöttem! Bevallom előfordult hogy közel 1 tepsi süti elfogyott egy éjszaka folyamán. Ugye sejtitek a következményeit?

Igen kicsit meglátszott a sziluettemen!

Végül sikerült ezt a csúnya szokást elhagynom, és láss csudát rendeződni látszott a halmazállapotom.

Mikor egyszer gyereksétáltatás közben ezt valaki boldogan megemlítette, s érdeklődött, ugyan hogy fogytam le, én a lehető legtermészetesebben válaszoltam neki, hogy “Tudod mostanában éjszaka már nem eszek”.

 

 

 

Fogalmam sincs hirtelen milyen diagnózist állapított meg a pszichés állapotomról, de valószínű, hogy nem tartott normálisnak! Pedig én tényleg az igazat mondtam!

Nos engedjétek meg, hogy a további mesélést holnapra tartogassam!

Mennem kell… hova? Fogyasztó kezelésre… Akartok beszélni róla? Majd erről is mesélek… de most…

 

Szavazzatok kérlek… légyszi… légyszi…

 

Szavazás…

sok puszi és habos kávé