Sziasztok!

Szeretnétek, ha folytatnám?

Nos jó hírem van! Be nem áll a szám vagyis a kezem….

Ráadásul 1 kávéért bármire képes vagyok! Főz nekem valaki???

Illatosat, tejhabosat, gyönyörűt…. virtuálisat?

Köszönöm…

Természetesen a bombanő készítő mester keresésnek még korántsem volt vége!

Január elejére kaptam időpontot az onkológia rendszerében.

Meg is jelentem annak rendje-módja szerint. Naná! Majd kihagyom?!

Reggel tehát jól átgondoltan (kellő háztartási gyönyörűség elvégzése után, konkrétabban mosogatás), rászántam magam a nagy kalandra!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves párom kiszállított az állomásra. Előtte azonban, mivel aznap reggelre kitört a tél, s ildomos lett volna házunkat a hó fogságából kiszabadítani, egy hólapát sürgős beszerzésére volt szükség. (A tavalyi ugyanis egy végzetes balesetben elhunyt.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezért Verőce volt az útirány hisz itt beszerezhető volt fenti eszköz. Míg házam társa vásárolt, én egy kicsit sikeresen magamba zuttyantam. Cseppecskét felzaklatott az aznap reggel megkapott vízdíjszámla.

Ültem hát egyedül az autóban, s az agyam tökéletes masszává lágyult a pénz hiányának súlya alatt. Milyen ellentmondásba keveredtem! Ami nincs, annak a súlya alatt roskadozok? Kész diliház!

S amint itt nyűglődtem, eszembe villant valami!

Úgy döntöttem, nem engedem ma elgyötörni magam! Ezen a napon, biztosan nem! És holnap sem, és azután sem, és soha többé sem!

Felemeltem a fejemet, vettem néhány mély lélegzetet. Már ettől sokkal jobban lettem!  Aztán szememet gyönyörködve futtattam végig a havas tájon és egy csodálatos érzés kerített a hatalmába! Hiszen én nagyon boldog ember vagyok! Hisz itt élhetek, hisz a hó csak úgy szikrázik a napfényben,és én itt fürödhetek ebben a varázslatos látványban! Minden egyes lélegzettel a friss havat lélegzem be! A napsütés árad szét a lelkemben! És ez gyönyörű!

Aztán egy másik fura gondolat vert sátrat az egész lelkemben.

Hisz erre vágytam világ életemben! Hogy vidéken élhessek! 12 éves koromban ez volt a vágyam! Hogy vidéki fiú legyen a férjem (szegény… )! És íme! Mindent amire vágytam, megkaptam az élettől! Vidéki csaj lettem! És ez több, mint amit valaha valaki kérhet!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagyis! Az életem nagyon sok területén bebizonyosodott, hogy nagyon kell vigyáznom a vágyaimmal vagy éppen félelmeimmel, hisz valóra válnak!

Legközelebb ezt ha szeretnétek nagyon-nagyon hosszasan kifejtem, sajnos most azonban mennem kell! Holnap reggel keressetek! Írok Nektek újra!

Millió csók Gabi