Aztán néha onnan, agyam leghátsó szegletéből előkerül valami
megvilágosodás féle.

Ez történt velem a napokban is, ha gondoljátok, megosztom
veletek.

No, nem olyan magasröptű lesz, mint Buddháé, de talán
hasznos lehet!

(Most hogy így elnézem, hasonlít rám! Már ami a méreteit illeti!)

És ne kapcsoljunk valami nőcis sorozatra! (Hogy
beszélhessünk a hüvelygombáról)! Ezt a világot, egy picit a pasiknak is látniuk
kell!

Hogy miért? Remélem mondandóm végére Te is megérted!

 

Kezdjük talán a közepén!

Mint azt már ezerszer kifejtettem összesen, ha jól számolom,
6 gyerekem van. Plusz egy férj, ami 3 gyereket ér.

Nem kell ugye mondanom, ez mennyi feladatot ró az ember pici
lányára?

Nem, nem sopánkodni fogok, hisz magam vállaltam, csak
megvilágosodni szeretnék. Nem az a ráébredés része, hogy egy ekkora családban mennyi
a teendő.

 

Inkább egy hétköznapi nőcis hibára hívnám fel a
figyelmeteket!

 

Történt pedig velem egynéhány napja, hogy mikor felkeltem az
ágyikómból kb. 3-kor (nagyon vicces nem délután, hanem hajnalban!) alig bírtam
mozogni. Fájt a lábam, a derekam, a hátam. Hát mi tagadás úgy danceltem a
lakásban, mint öreganyám (ha lenne). Hol bicegtem, hol a derekamat tapogattam,
hol nyújtózkodtam, hol jajgattam. Aztán eljutottam odáig, hogy agyamat
kényszerű munkára fogjam, vagyis gondolkozzak. Még jó, hogy senki sem látott,
ugyanis ez a tevékenység nagyon megerőltető és rögtön látszik az arcomon
(torzul)! Mármint a gondolkodástól.

Ugye most már nagyon kíváncsivá tettelek, mi okozta, hogy
így túlterheljem agyi kapacitásomat?

O.K. elárulom!

Arra gondoltam, ha most így vonszolom magam, mi lesz 87 éves
koromban? Ráadásul a napokban egy csomó furcsa dolgot is észrevettem magamon.
Zsibbadtak az ujjaim, zúgott a fülem, kávézásnál lötyögött a szívem. Na, ennél
a szintnél volt végem! Nem kávézhatok? Akkor most mi lesz? Pont én, aki
végzetes kávéfüggőségben szenvedek?

Végkövetkeztetés: változtatni kéne!

Első lépésként felhívtam édes drága doktor uram még édesebb
asszisztensét, és elnyivákoltam bánatomat. Nevezetesen, tudom én azt, ha az
ember 40 felett felkel, és nem fáj semmi, akkor el kell gondolkodnia, hogy nem
halt-e meg! Ez eddig, még rendben is volna, na de biztos, hogy ennyi helyen és
ennyire kell fájnia?

El is intéztem, hogy készítsünk már rólam egy általános
diagnosztikát! Aztán rájöttem, lehet nem az a megoldás, ha órákat ülök sorban
egy rendelőben, vizsgálgatnak, pirulákat szedek, masszíroznak (bár az azért nem
is olyan rossz!), fizioterápiára járok, hanem máshol kell keresnem a megoldást!

 

Rendben, de mi legyen az első lépés? Mozogni kéne!

Futni? Na, azt már nem! Az asztmám miatt 50 méter után
kiköpöm a tüdőmet! A nélkül meg ugye talán érdemes élni, de nem tanácsos! Azon
azért elgondolkoztam, hogy a fogyókúrához is hozzájárulna, ha egy tüdővel
könnyebb lennék, de valamiért ezt a gondolatot mégis elvetettem. Leginkább
azért, mert a futás fárasztó!

Következő jelölt: az úszás! Na, rendben volnánk, úszni azt
szeretek! (Nem mellesleg tudok is! Azért lássuk be ez elég fontos tényező! Mert
ugye nem biztos, hogy jóképű az úszómester!)

A hátrányai a következők: hideg a víz az usziban! Tudom,
megszokom, mozgok, és akkor már nincs baj! Meggyőztetek, de azért azt szeretném
látni, ahogyan többen hányingerrel küszködve rohannak ki az uszodából, mert
fürdőruha nélkül nem annyira tanácsos nyilvános helyen mutatkozni! Az addig
rendben volna, hogy a fehér bálna sem bikiniben pancsikol és méreteimet
tekintve kezdek igen erősen hozzá hasonlítani, de ha a többi sportember mégis
összetévesztene vele, és nem a fürdőruhám hiányától kapna sokkot, akkor sikítva
menekülne ki a vízből, hisz ki szeretne egy medencében tartózkodni egy óriási
emlőssel?

Kvázi be kellene szereznem egy fürdőruhát (vagy fürdősátrat-,
ami ápol és eltakar).

Aztán egy uszodabelépőt, aztán kellő elszántságot, némi
szabadidővel fűszerezve és mehet a buli!

Csak ezt így karácsony után, kicsit necces, tekintve, hogy
szólt az ELMŰ, fizetnem kéne, különben romantikusra vehetem a figurát! Azaz
vacsizhatunk gyertyafénynél, moshatok teknőben, fürödhetünk egészségesen hideg
vízben, és esti tévézés helyett gondoskodhatunk az utánpótlásról, ha 6 gyermek
nem lenne elég!

A vízmű is üzent, hogy sokat iszunk, meg az TV és internet
szolgáltató is erősen érdeklődik hogylétem felől! Vagyis nekik adom a
fürdőruci- uszibérlet árát!

No, nem sírok, van a mozgásnak számos és számtalan ingyenes
verziója is!

Itt van pl. az aerobik. Még DVD-m is van hozzá, nem is egy!

Van Norbis meg van Rékás! 
Nem érdekel a kritika! Bírom, amit képviselnek és kész! További
szájhúzás? Nincs, ugye???

A Rékással az a baj, hogy az a csaj – így egymás közt szólva
egy gyilkos! Tehát ha nem akarok egy életre megnyomorodni, nem vele kell
kezdeni, hanem becses férjével! Jaj, nem úgy! Mire nem gondoltok! Nem az esetem
a pasi! Bár feldobnám az életét az biztos! Az én méreteimmel az egész estéjét
betölteném!

De maradjunk már komolyak kérem! Hisz itt egy nagyon komoly
filozófiai gondolatsor van kibontakozóban vagy mi a szösz!

Tehát az itthoni torna! Volt régebben egy Cindy Crawford
kazim is egy barátnőmtől (aki mellesleg aerobik edző) és a múltkor volt itt a
CBA-ban, de már nem találom! Jesszus! Nem a barátnőmet, a DVD-t! Na, látszik!
Folyton csak a hülyeségeken jár az eszetek!!! 

http://www.youtube.com/watch?v=r3md1v4RLw4&feature=related  – ráadásul oroszul!!! Pont ezen a nyelven tanulok most!

Szóval, arra is szívesen izzadnék.

Miért nem teszem?

Hát az úgy volt….

Először is én mindig a hajnali órákban kínozom magam. Miért?
Mert akkor nem rajtam röhög a fél család! Magam vagyok, magam szenvedek. Nem
kínoznak még ők is!

Mikor meg volt a nagy elhatározás, hát nem a nappaliban
aludta édesdeden álmát az én 21 esztendős Robi fiam?!

Norbival való randimnak lőttek!

Másnap felmértem a terepet! Tiszta volt a levegő (vagyis a
nappali) Lehet kezdeni az inkvizíciót! Na, jó, de annyi a munka, hogy ki sem
látszom belőle! A konyhába már benézni sem merek, nemhogy bemenni!

Nosza ,ugorjunk neki! Persze csakis csukott szemmel! Belátom,
így kicsit nehezebben megy a munka, de rá se rántsunk!

A konyha jelentem azóta ragyog, de most meg itt ülök,
püfölöm a billentyűzetet, amitől ugyan fittebb nem leszek, de most ez olyan
nagyon jól esett nekem!

Végre veletek lehettem!

Hogy mis ült ki a mozgásból, fogyásból? És mi mindenen
gondolkodtam még?

Ha velem tartotok, ígérem ezeket is megosztom veletek!

De most, Au dieu!

 

Gabi

 

 U.i. Gondoltam talán lovagolhatnék, de kérdés mit szólna hozzá a ló. Illetve igazándiból, nekem kéne cipelnem a lovat, mert az az igazi mozgás, nem? Na ehhez mit szólna az a szegény állat? No ezen még akkor gondolkodom!

Ja és akkor az intim tornáról még nem is beszéltem!