Előttem a laptopom, bal kezemnél egy bögrében (tigrises) a
szokásos kávém. Természetesen kevés kávé, sok tej, no cukor!

Jobb kezemnél egy kis kancsóban további kávé, dobozos tej….

Akkor hát felkészülni, vigyázz, rajt!

 

Lehet, hogy ma egy kicsit siránkozósnak fogjátok érezni az
írásomat, de nem ez a célom, csupán a helyzet meghatározás! (Nem a
koordinátákra gondoltam, drágáim!)

Kezdjük talán a közepén!

Nemrégiben bekrepált a kenyérpirítónk!

Jó, tudom, hogy én tettem tönkre, de ezt a világért se
áruljátok el a férjemnek!

Na, most persze azt gondoljátok, mit nyivákolok itt, hisz
anélkül még le lehet élni egy életet, hogy pl. a tatár bifsztekhez nincs
pirítva kenyér!

Ezzel konkrétan nem is vitatkoznék, pláne mert ugye az ember
gyermeke nem fogyaszt állandóan ilyen rémes, gusztustalan, nyers húsokat! Pfuj!
(De azért néha megkívánja… hm mert nagyon fincsi!)

De nem is az étrendemről szeretnék eszme cserélni veletek!

Szóval a pirító után, Murphy úr téziseit igazolva, a hűtőm
arra gondolt, talán kevés ennek a Gabinak a villanyszámlája, nosza, segítsük az
áramszolgáltatót egy kis plusz jövedelemhez!

Ezért most úgy működik a drágám, hogy a belső térben
egyszerre hűt és fűt!

Miközben lehűti a benne rejlő ennivalót (maradék kaja, túró Rudi,
ásványvíz, sajt, tojás, kakaó…) a hátfalán egy kb. 5 cm sávban forró!

Valaki nagyon okosan megjegyezte ennek így is kell lennie!
Ja, de nem belül, hanem kívül meleg az a szerencsétlen gépezet! Ha belül
melegszik, azt a hőtermelést ellensúlyoznia kell, kvázi erősebben kell hűtenie,
vagyis zabálja a drága az áramot!

Na de végül is mit egyen egy hűtőszekrény? Jókai bablevest?
Hát mondjuk azt pont ne, mert az momentán nincs benne!

De azért szépen néznénk ki, lerobognék a speizba reggel, már
az ajtóban hangos csámcsogás fogadna, a hűtő meg üres, mert az a mocsok az
éjjel megkajált mindent, amit beleraktam!

Akkor már inkább az áramot egye! Ugye?

Csendben jegyzem meg, hogy az is a tisztelt Murphy úrnak
köszönhető, hogy ugyebár mikor romoljon el egy hűtő, ha nem nyáron.

Mert ha ne adj Isten télen romlana el? Még a végén
kirakhatnám az erkélyre az ennivalót, de nem a nyár sokkal ideálisabb erre,
mert akkor sokkal hamarabb romlik minden!

Meg aztán, ha a szabadban akarnék hűteni, egyből jó koszton
tarthatnám a legyeket is! Minő állatbarát cselekedet lehetne! De persze ez
télen megint csak lehetetlen, mert télen ők téli álmot alszanak vagy mi a
szösz, mert „sajnos” akkor nem vendégeskedik nálam egy fia légy se! Hát nem is
tudom őket ilyen terülj, terülj asztalkámmal megörvendeztetni!

Persze nem is tudom mit várok én a hűtőmtől, mikor szerencsétlen
immár 12. éve húzza nálunk a rabigát, kiszolgálva nem kicsiny családunkat! (És
már hozzánk is használtam került)

Ráadásul nem az a jó régi ezer kilós orosz szerkezet, mely
Szaratov névre hallgatott!

Ma már, mint észrevettük a fogyasztói társadalom jegyében
minden hamar romlik, hogy mi lelkes háziasszonyok örülhessünk, hogy férjeink
boldogan jönnek velünk, és vásárolják meg az újabb és újabb háztartási
eszközöket, tovább csökkentve ezzel a családi kasszát, ellenben tovább növelve
a világ szemetjét! Hurrá!

 

Na de sokat emlegetett úriemberünk továbbra sem hagyott
cserben, ezért a tűzhelyem is arra gondolt, dolgozott ő már nekem eleget,
fizetésemelést se kapott soha, no akkor megtréfálna! Hagy nevessek már egy
kicsit!

Lehet hallotta a hűtőtől, mennyire örültem annak, hogy az
megbolondult, nehogy már ő maradjon le valamiről!

Gondolt egyet és a második tepsi pizza sütése közben
elaludt!

Hát kérem én próbáltam felébreszteni, de ha nem nyomtam folyamatosan a
gombot, bizony újból elaludt! (Mint Hófehérke a törpék ágyában!)

Eléggé édes látványt nyújtottam a konyhában, amint kellő
szidalmak közepette úgy sütöttem meg a másik adag vacsorát, hogy el sem tudtam
mozdulni a gáz mellől, mert tartanom kellett azt a fránya gombot!

Első naiv elképzelésem az volt, hogy a csudába, elfogyott a
palackból a gáz! Akkor pedig gyorsan venni kell másikat, mert még levár főzés
is vár rám!

Ez természetesen este történt, amikor már nem nagyon lehet
gázt kapni. (Tartalék meg persze sosincs otthon, nem vagyok én milliomos!
Örülök, ha aktuálisan ki tudjuk cserélni!)

Különben megfigyeltem a gázpalack többnyire vasárnapi ebédfőzés
közben fogy ki, nagyon ügyelve arra, hogy ismét zárva legyen minden, tehát ne
nagyon lehessen cserélni!

Egy szó, mint százezer, elfogyasztottuk a nagy nehezen megsült
pizzánkat, még a lekvárt is el tudtam készíteni. (A felső láng működött.)

Másnap, uzsgyi a palackért, csere, meggyes rétes a sütőbe,

majd
hangos szitkozódás, mert bizony a sütő nem akart se teli se használt se
semmilyen gázpalackkal működni! Csakis akkor, ha nyomtam azt az átkozott
gombot!

Nem értem én kérem szépen ennek a tűzhelynek a hisztijét!

Folyamatosan azt akarja, hogy mellette legyek! De hiszem én
így is a konyhámban élek! Ezt a nem kis családot folyamatosan etetni kell! És
ahhoz, hogy egyenek, ugye főzni is kell. Utána pedig eltakarítani a romokat,
amit a portyázó csapatok okoztak! Ennek értelmében lassan az ágyamat is
kicipelhetném a konyhába! Bár ez utóbbi eset érdekes lenne, mert franciaágy,
ami ugyebár nem kicsi, és tartozékként két kiskorú is tartózkodik benne! Név
szerint a 4 éves Bogi lányom és a két esztendős Zétény fiam.

Akkor talán maradjon a régi felállás! Ágy marad a szobában,
anyu állva alszik a konyhában? Persze közben mosogat vagy valami ilyesmi!

Ja a mosogatás is problémákba ütközött tegnapig. Egy
mosogatás alatt kb. négyszer dugult el a lefolyó! De azt a ház ura megoldotta!
Egy gond kipipálva! Jaj, de jó!

 

A legegyszerűbb kérdés persze az lenne, miért nem veszek
újakat? Hát, mert ugye a pénz az nem számít, az a legkevesebb!

Mondjuk már kinéztem álmaim tűzhelyét!

Megmutassam? O.K. De csak mert ilyen szépen kértetek!

Ugye milyen gyönyörű??? Ráadásul az én konyhám kék-sárga!

Jó, tudom, most felhorkantok, hogy telhetetlen vagyok, de abba gondoljatok bele, mi lesz, ha mondjuk nyerek a lottón és hirtelen nem tudom mire költeni azt a marha sok pénzt! Ugye-ugye milyen szörnyű  lenne! Hát időben kell azt a kívánságlistát elkészíteni!

Amúgy meg! Álmodni azt lehet, nem???

De ezt a siralmamat meghagyom a legközelebbi
találkozásunkra!

 

Szép napot nektek!

Puszi

Gabi

 

 

U.i. Karácsony előtt a mosogatógépem halt meg (szép temetése
volt!), majd nemsokára a porszívóm is úgy gondolta távozik az élők sorából…

I love Mr. Murphy!