Sokszor gondoltam végig én is, hogy milyen életre vágynék…

Igen, vannak dolgok, amiken szívesen változtatnék, de Brad Pitt sajnos foglalt! Erről lecsúsztam!

Hufgnágel Pisti is boldog családi életet él …

(Bár nemrégiben olvastam, hogy  Shemar Moore még szabad, sőt feleségjelöltre vágyik…  Lehet, hogy rám vár? Csak még ő sem tudja?)

Viccen kívül tudom, zsigereimben érzem, nekem ezt a sorsot, ezt az életet kell élnem!

Nekem ez volt megírva, azért lettem hihetetlen szenvedéllyel szerelmes a férjembe, hogy a hat gyermekem megszülethessen!

 

Ennyit dióhéjban a párválasztásról!

 

És most lássuk a karriert!

Mint azt már korábban említettem, elég fiatalon (már gyermekként) szilárd elhatározásom volt, hogy gyermekekkel foglalkozzak hivatásszerűen. 

Szülésznő, csecsemős, óvónő vagy tanárnő szerettem volna lenni! (Sok gyerkőc, aki ismer, most boldogan sóhajt fel, hogy ez a rémes nőci, hál istennek nem jutott el a pedagógusi pályáig!)  Most szólok, hogy ami késik, nem múlik! Na, jó, ez csak kóbor fenyegetés!  Elég, ha a saját gyermekeimet kínzom!

Lényeg, hogy a hat gyermekem megadta nekem mindazt, amire vágytam, lehettem és lehetek egyszerre mindaz, amit megálmodtam!

Sokszor gondolkodom rajta, vajon vágynék-e igazi karrierre…

Akarnék-e munkába rohanni, talán sikereket elérni, ugyanakkor alig látni a gyermekeimet, vívni hatalmas csatákat az idővel? Jusson a munkára, gyermekeimre, férjemre, a házimunkára, és néha talán magamra is?

Vagy maradjak a megszürkült, hat gyermekes vidéki háziasszony, aki most vagyok?

Nevetni fogtok!

Igenis imádom ez utóbbit!
Imádom hazavárni  az iskolából a csemetéimet, örülök neki, hogy Bogi ebéd után hazajöhet az oviból, boldog vagyok attól, hogy Zétit nem kell reggelente bölcsibe rángatnom!

Ezeket a dolgokat soha nem kaphatnám vissza! Az évek elrohannak, egyszer véget is érnek! Az időmből minél többet velük szeretnék tölteni! Nem idegenekkel, akik mellett robotolhatok nap, mint nap!

 

Na, most meg lehet rólam a véleményetek!

Milyen lusta egy nő lehet ez a Gabi!

Biztosan délig alszik, azért is örül, hogy nem kell bölcsődébe sietnie! Ráadásul tuti, hogy dolgozni sem szeret!

Hát büszkén mondhatom, igenis szeretek dolgozni! Munkahelyen is, de sajnos sokkal szívesebben háztartok, mint könyvelek pl.

Megelégedéssel tölt el, ha látom tisztává varázsolódni a házunkat! (Kedvencem a vasalás… ciki, tudom!) Gyönyörűséggel tölt el, ha látom, a családom milyen jóízűen falatozik az általam varázsolt ennivalókból, sütikből. (Most a kovi ubi a sláger!)

De ma tettem el néhány üveg cseresznyebefőttet is!

Mindez persze nem jöhetne létre akkor, ha nem dolgoznék meg érte! Tehát, szerényen közlöm, igenis dolgozom! Kicsit kevés fizetésért ugyan, de a pénz nem számít! Az a legkevesebb, igaz?

Az igazi fizetség, hogy a családommal lehetek minden percben!

 

Ami a vidéki háziasszony szerepet illeti?

Nos, erről majd legközelebb beszélgetünk! Most megyek, magamba döntök egy (vagy több kávét, és hasznossá teszem magam!
Jaj, buja népség! Semmi szex! Csupa érzéki és szexi takarítás!

Először is ledobom magamról ezt a fránya köntöst… ugye milyen jól kezdődik?

Belevarázsolom magam valami és kis takarítós ruciba és akkor…   reszkessetek piszkos edények, fránya koszos ruhák!

Lelki szemeim előtt látom, hogy valami szex shopból beszerzett szobalány szerelésben képzeltek el! 

Mondjuk nem rossz ötlet! Lehet, hogy beszerzek egyet! Mit veszíthetek? Azért a méreteken módosítsunk kicsikét…

Mit sustorogtok? Hogy akkor itt nem csak takarítgatás lenne? Hááát, nem is tudom…

 

Akkor, Au revoir, kedveseim! Au revoir!