Sziasztok!

Igen, jól látjátok, beindultam, már megint itt vagyok!

Ha ezen a sokkon túl vagytok, akkor beszélgethetünk?

Javaslom a sokk miatt, hogy inkább egy illatos, nyugtató teával költözzetek a monitor elé, mert mint tudjuk a kávé izgató hatású!

Ne izgassátok magatokat feleslegesen, elég mára az a trauma, hogy ez a bő szavú nőszemély már megint itt van! Nem írhatok bőbeszédűt, hisz nem halljátok a hangomat! El tudjátok képzelni mit veszítetek?

Eleve sokkal gyorsabban és többet beszélek, mint írok!

Elgondolkodtam… Azért írok, mert így még többet “beszélek”…

Jobb, ha nem gondolkodom ezen sokat! Ez még nekem is durva!!!

Szerencsések vagytok, hogy nem szemtől-szemben beszélgetünk!

 

Akkor felkészültetek? Mondhatom? (írhatom?)

 

Vissza szeretnék kanyarodni a vizsgálati részekhez…

A nőgyagyász bejelentése után megkaptam a szerelmetes levelet is a helyzetről!

Cseppet sokkolt a dolog, mert ahhoz képest, hogy „csak egy gyulladás”, 3 soron keresztül elemeztgették az általuk talált nyavalyákat.

Kicsit megrettentem! Na, jó, nem kicsit!

Azonnal telefont ragadtam, és lázas információgyűjtésbe kezdtem!

Először is felhívtam a 197-et és megkérdeztem „Mi a szösz?”.

Azután felhívtam a barátnőmet, hogy van?

Ezen infók birtokában már sokkal közelebb kerültem az igazsághoz!

Biztos, ami biztos, zaklattam egy kicsit a kedvenc sugaras onkológusomat.

Jaj, annyira piszkos fantáziájú lányok-fiúk vagytok!

Nem, nem szexuálisan! Ő nem olyan! Én még csak-csak, de Ő???

Kérdéseimmel zaklattam a leletemet illetőleg!

Beolvastam neki a telefonba, majd kerek fülekkel hallgattam a véleményét!

Mit mondjak, először a frászt hozta rám! (Szerintem élvezi …)

Megint átéltem a poklok poklát lelkileg, megint megsemmisültem, és szembenézhettem a félelmeimmel!

Rá kellett döbbenjek, bár mostanában nagyon-nagyon pocsék volt a halmazállapotom, azért mégiscsak szeretek ÉLNI!!!

És szeretem a nőiségemet, szeretem a méhemet, és ragaszkodom is hozzá!

Ha lesz egy kis időtök, legközelebb elmesélem mit szeretek még!

 

Tehát, ebből kifolyólag -mivel, mint azt már többször tapasztalhattátok kicsit hipochonder alkat vagyok- megpróbáltam először a nődokimat, majd az onkológusomat tovább faggatni!

Többszöri nekifutásra drága sugárzó orvosommal cseréltünk eszmét, minek végén a következő mondat hangzott el, saját fordításban fogom tálalni:

Engem a végén a petefészkeimmel együtt kell agyoncsapni!

Ugye-ugye megmondtam én a férjemnek, ha meg akar szabadulni tőlem, pajszert kell vennie!

Na, milyen diagnoszta vagyok???

 

Puszi drágáim, most hív a kötelesség! Ja meg kellene újabb kávét főznöm, mert a többit már mind elszürcsölgettem! Velem tartotok?

 

Na, jó kikapcs, és kellemetes hétvégét mindenkinek!