Sziasztok!

Ezzel az írással szeretnék egy kicsit újra köztetek lenni, egy kicsit „magyarázkodni”, egy kicsit ezzel az írogatással önmagamnak is örömet szerezni.

Mire vélhető a cím?

Igen, eltaláltátok, azt szeretném nektek elmesélni, hogy a csudába kerültem be én az ELLE magazinba és a TV-be hatgyermekes, egyszerű, vidéki háziasszonyként!

Mint azt már többször leírtam, a megkezdett „zaklatások”, melyeket ellenetek az iwiw-en elkövettem, olyan kezekbe került, ahová talán nem kellett volna, név szerint Eszterébe, aki meglátott benne valamit, s így eljutottam az ELLE magazinba, ahol is egy cikk jelent meg velem-rólam.

Az első levél után, melyben felajánlották, hogy megjelenjen egy cikk, tiltakoztam, na, ne, én nem ezt akartam, nem akarok én szerepelni, csak adni valamit, talán…

Aztán, mikor beszélgetem egy művész házaspár hölgytagjával, és ő azt mondta: elindítottál valamit, most vállald a következményeit! Különben is a legjobb lehetőség, hogy még több embernek továbbadd a reményt!

Nos, ez, és az ELLE magazin (Az Eszter) levele, meggyőzött.

Kötélnek álltam!

Döntésemet azonban hamarosan megbántam, mikor is az ELLE-től felhívott egy hölgy és teljes természetességgel azt mondta:

–         Sajnos profi stábot azt nem tudunk küldeni, tehát fodrász és stylist nem érkezik, csak a fotóst és a sminkest hozza sofőr!

Őszinte legyek? Meg sem tudtam hirtelen szólalni a döbbenettől!

Hozzám, egy sofőr hozza a sminkest és a fotóst? És ruhát is küldenek?

Te jó ég! Ez nem én vagyok, ezt én nem akarom, én elfutok, én elbújok! Mentsenek meg!

Ismertek, nézzetek rám, egy totál egyszerű nő vagyok, semmi máz! Mi lesz velem?

Egészen a fotózás napjáig majd meghaltam az idegességtől!

A fotózás?

Készülődés, várakozás, idegbaj!

Nem akarom, nem tudom, jesszusom, érzés! PÁNIK a köbön!

Aztán megérkeznek.

A sofőr totál rutinos, még az elkészített konyhában felejtett pogikat is felfedezi! Ez némiképp talán enyhíti a stresszt bennem.

A sminkes lány egy bűbáj! A legidősebb fiammal egyidős. Külön érkezik, hamar nekem lát, ezernyi ecset, meg miegymás kerül elő a csomagjából.

Dolgozik is ezerrel. Én pedig talán szépülök a keze alatt.

Aztán egyszer csak mond egy mondatot, ami az egész napomat meghatározza!

–         Milyen szép ívű a szemöldököd!

És ott, akkor az a mondat a szívembe hatol. Zoli ezerszer leszólta a szemöldökömet. Összehasonlította egy másik hölgyével, ahonnét szerinte én kerültem ki vesztesen! És ekkor itt most ez a lány, aki ért hozzá, azt mondja szép a szemöldököm?

A fellegekben jártam, és bevallom nem sikerült még a landolás, azóta sem!

Lehet érte megkövezni, de tök jó érzés az embernek más szemével látnia önmagát, pláne, ha a másik így lát minket (mármint pozitívan).

A fotós és a segítősrác, szintén fiatalok, szintén kedvesek!

Nem mondom, hogy tökéletesen feloldódtam, nem mondom, hogy nem volt bennem görcs, de azért jól éreztem magam velük.

Bár a Duna parton majd megfagytam, de az élmény, amit kaptam…

Kicsit fura volt, erre néz, így mosolyogj, csak pozitívan, stb… de azt hiszem megoldottuk a dolgot! (Köszönöm Kinga!)

Szerintem minden nőben benne van, mikor látja a gyönyörű nőket az újságokban, hogy

:- Persze, ha nekem is csak ez lenne a dolgom, én is tudnék ilyen jól kinézni! (Tudom, én is mindig gondolok erre! Ejnye-bejnye! Savanyú a szőlő? Hát igen, bizony savanyú!)

Ki ne ábrándozott volna arról, vajon vele mit kezdhetne egy profi csapat?

Nos, nekem ez megadatott!

Bocsássatok meg érte nekem nagyon tetszettek a képek, bár szerénytelenül hangzik!

Perlekedtem kicsit a fotóssal és Eszterrel is, hogy sokat retusáltak rajta, de ők nem értik a problémámat, szerintük egyáltalán nem, és el kellene ezt fogadnom!

Hát, köszönöm nekik!!!

(Íme én!)

Sokan kérdezték azóta fizettek-e nekem ezért?

Nos, igen! Kaptam egy db. Profi sminket, egy db profi fotósorozatot, kaptam egy db óriási élményt! Kaptam néhány órára pár csodálatos embert! Szerintem ezt én nem tudnám forintban meghatározni! Talán nem is kellene!

Tehát elkészültek a fotók, hamarosan én is kaptam belőlük, akkor nézegettem meg, tettem fel az iwiw-re.

Nemsokára megküldte Eszter a cikk tervezetét!

Ezután már csak egy dolgom volt: hátradőlni, és várni az ELLE magazint!

Na, ez nem ment! Tiszta idegbaj voltam, izgultam nagyon!

De azért végre eljött a nagy nap, megjelent az újság!

Nem bírtam ki, míg megkapom a tiszteletpéldányt, hanem megvettem!

Az ELLE csapatától csak pár nap múlva kaptam meg, mert a postán csomagként kezelték, mivel én rendelkeztem így régebben!

Miért?

Mert rengeteg gyönyörű ruhába öltem a pénzemet! Mit van mit tenni, imádom a divatot! Feltéve, ha ez 74-es, 80-as, 86-os, jelenleg pedig 92-es méretben kapható! Vagyis az én gyönyörű lánykámat, vagy a kicsi fürtös fiamat kell öltöztetni!

(Remélem, azért nem azt gondoljátok, hogy a többiek pucéron járkálnak, csak nekik nehezebb vásárolni a Neten!)

A csomagokat pedig azért marasztaltam a postán, mert a férjem kicsit kezdett tőlük besokallani! Férfiak…!

Azóta (tudom az öndicséret bűnös dolog) sokaknak mutogatom az újságot! Mi tagadás büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen színvonalas lapban megjelenhettem, én kaptam a legtöbb oldalt (4!), és talán a fotókkal sem kell szégyent vallanunk!

Tudom, jobb lett volna sokak számára, ha egy kicsit olcsóbb újságban szerepeltetnek! De van egy jó hírem! Nem fogok minden hónapban az ELLE-ben megjelenni!

Másrészt a lap valóban nem olcsó, de, ha valaki megvesz, mondjuk egy másik heti női magazint, akkor, ha jól utánaszámol, havi szinten kb. ott tart, mintha ezt megvette volna!

Szerintem remek cikkek szoktak benne lenni. Bevallom nekem a divat túl sok benne, de hát ez egy ilyen újság! Francia, és mint tudjuk a franciák és a divat….

Apropó franciák! Mindig is oda voltam értük, imádom a francia nyelvet, vágyom Párizsba. ÉS! Az iwiw-en a 12 éves kori fotómat a Duna parton egy francia fotóriporter készítette!

Úgy látszik vonzom a franciákat!

És kicsiny a világ!

Egyébként nekem 3 példányban van meg az újság, hogy annak, aki nem tudja megvenni, de elolvasná, oda tudjam adni!

Az RTL Klub-os dologról legközelebb!!

Puszi vigyázzatok magatokra

Gabi