Sebaj, érkezik Robi a felmentő sereg (Ő vitte a kicsiket suliba-ez
tavaly még az én feladatom volt, csak a mini csapat miatt jobb, ha én
itthon vagyok!)
Természetesen ő is reggelizik. (Mondjuk ma már evett
egy kicsit indulás előtt, mivel reggel megsütöttem a tegnap estéről
megmaradt palacsinta tésztát. Képzeljétek bele magatokat, milyen isteni
palacsintaillat lebegi be most a lakást! Nem jöttök?)

Lassacskán
kel a férjem is. Természetesen hol vannak a ruháim kérdés következik, ha
a szemét veri ki a családomnak a gönc, akkor sem találják!
Ez apára végképp igaz, a kezébe nyomom az alsógatyát, a zoknit, és kb., ötször kérdezi meg hol van, mert folyton elkeveri!
Következő
kérdés: Melegítettél kakaót? 

Természetesen csak és kizárólag zacskós típusú jöhet szoba, csücsit kirág, zacskóból isz… !

Ha ilyen nincs itthon, akkor jaj nekem, mivel 3 éves kora óta ezt fogyasztja (mármint a férjem!)

Reggeli, természetesen Bogi mellé
telepszik, bögrét kér és újra reggelizik, újra kiönt, felborít stb.

Történt
egyszer egy ilyen alkalommal, mikor kiborította a kakaóját, apa
veszekedni kezdett vele! Irgum-burgum. Lánykám csak hallgatott, csak
hallgatott, majd mikor az apja befejezte a mondókáját, Bogi Robi fiamra
nézett (segítek ő 19 éves) és így szólt: Robi! Nem hallottad mit mondott
az apa? Azonnal töröld fel!
Kész! Az ő részéről le lett rendezve a
dolog! Szegény Robi meg csak ült és csak pislogott, nem hitt a fülének!
Kiosztotta a húga!

Délelőtt, nos, ez változó, próbálok a kicsik
mellett tenni-venni, kevés sikerrel, próbálok főzni, még kevesebb
sikerrel. Ha Zéti alszik egyet délelőtt akkor könnyebben boldogulok! De
azért Bogi gondoskodik róla, hogy ne unatkozzak! Néha megfűzöm Robit egy
kis pesztrálásra, de igazándiból ő apának segít. Néha feladom a
hiábavaló próbálkozást, bevonulok velük egy szobába, leülök közéjük a
földre, játszunk, énekelünk, könyvet olvasgatunk…
Aztán feladom és
elindulunk sétálni. Randizunk a „haverokkal” (gyeses kismamák, és
gyermekeik- nekünk ez spéci a Csilla anyu, Máté-Hanga triumvirátus)
Játszótér, Duna part, kisvasút, Olykor nálunk, olykor Csilláéknál kötünk
ki!)

Ugyanez képekben! 

(sajnos a játszótérről és a Csilláékról nincs fotó, de a kisvonatról annál inkább, a szerencsések itt élnek mellette!!! Gyönyörű és csodálatos tájakon lehet vele végigdöcögni, a végállomáson pedig remek sétát lehet tenni és egy klassz játszótér is vár…).

Mostanában nem szeretek kimozdulni, gyűlölöm a taknyos sivár, semmilyen időt! Tudom, tudom a gyerekek miatt muszáj!
Útközben elintézzük a bevásárlást, és irány haza!
Otthon ha még nem készült el az ebéd, egy gyors főzés, ebédeltetés.
Ha szerencsém van, Bogi alszik ebéd után, de többnyire nem!
(Bár
tegnap aludt, cserébe este 11-kor még pörgött, mint a ringlispíl!
Élmény volt! Én már majd elájultam a fáradtságtól, ő csak mondta,
mondta, felmászott az emeletes ágyra, feloltotta a fiúknál a villanyt
(mellesleg ők már aludtak), kizsigerelte Zozit, aki akkortájt jött haza,
és szeretett volna aludni, felmászott a saját konyhaszekrényének a
pultjára, bebújt egy parányi szekrénykébe, onnan kiabált, hogy „segíts
kijönnöm!” Szóval semmi különös!

Ja, már megint elkalandoztam!
Szóval ebéd.
Leülünk enni: apa, Robi, Bogi Zéti, anya.
Végzünk, de le sem pakolom az asztalt, mert 14:45 körül …
Érkezik Olivér és Bálint, mi az ebéd felkiáltással, és természetesen ők is esznek
Aztán ha tehetik, betelepszenek a számítógép mellé, úgy kell őket kirobbantanom.
Leckét
írnak, tanulnak, segítenek egy kicsit terelgetni a mini csapatot, hátha
tudok csodát tenni a lakással (persze többnyire nem sokat).
Ha szép az idő vagy délelőtt nem voltunk kint, akkor egy kis séta.
Végül 5-6 óra körül (gyakran később) Nekilátok a vacsorafőzésnek.
Vacsorázás,
hétkor fürdetés, Bogi, Zétény, anya be a fürdőkádba. Pancsizás,
buborékfújás.

 Olivér kiveszi Zétit, én igyekszem utánuk. (persze közben
még ezer buborék fújása (de tökéleteset anya!), esetleg visítós hajmosás
a lányomnak.
Kimászok, Bálintot beterelem Bogi mellé:
következmények: Úszik a fürdőszoba és az előtér. Anya ordít és feltöröl.
Hangoskodnak, képtelen vagyok kicsi Zétit altatni.
De előbb Zéti öltöztetés, tisztába tétel, ez felér egy szabadfogású birkózással!
Zéti
követeli az esti szopit. Ha Bogi közben kimászott, Zétit Olcsi kezébe
nyomom, felöltöztetem Bogit, remélve, hogy nem keni össze magát, és
abban tudom altatni! (Tiszta hülye vagyok, ez még sohasem sikerült!)

Következnek
a meccsek! Először Zétit altatom, aztán megpróbálom Bogit rávenni, hogy
aludni kéne (ekkor már kb. 9- fél 10. Elaszik, és ha magamhoz tudok
térni, jön a második (századik műszak) Még gyorsan kiteregetek, különben
másnap reggel nem lesz senkinek tiszta zoknija, és kezdhetem játékkal a
napot. A játék neve: zokni párosító! Ha találok párokat, nyertem!
Aztán úgy éjféltájt kidőlök!

Természetesen
itt semmi sincs kőbe vésve, minden menetközben alakul, ez egy átlagos
nap volt, amikor nem ájulok el a fáradtságtól este 10-kor, és nem alszom
el mondjuk reggel 6:45-ig!

Legközelebb megmutatom a takarítás gyönyöreit is, most erre futotta!

Puszi