Sziasztok!

Arra gondoltam, most, hogy TAKARÍTSUNK!

Mikor saját otthonunkon végigvezetem a szememet az összeomlás szélére tudok kerülni!
De ne szaladjunk ennyire előre!

A TV műsorokban itt a reklám szokott következni, hát én sem hagyhatom ki!

REKLÁM!!!

Akarja
ön a lakását romokban látni? Akarja úgy érezni magát, mintha
katasztrófa sújtotta területen járna? Akarja, hogy úgy érezze az ön
távollétében egy hurrikán, egy földrengés, egy falka disznó látogatta
volna meg a lakását? Vagy egyszerűen csak felrobbant volna minden?
Ne hívja a terroristákat! Minek költene ennyit!
Hívja bátran a családomat!
Mi garantáljuk Önnek, hogy röpke 1-2 óra alatt ezt a hatást elérjük!
Eztán pedig ön is hálás lehessen, amikor egy komplett takarítóbrigád ismét tisztává és otthonossá varázsolja a lakását!

Cserébe
csak annyit kérek, mikor hátradől a kényelmes foteljében, és
elégedetten szemléli a rendet és a tisztaságot az Ön harmonikus
otthonában, gondoljon egy percig rám, aki ezt a természeti katasztrófát
mindennap orvosolni próbálja (sajnos olykor kevés sikerrel!)

Ne menjetek sehova! Jön a műsor!

Ez a takarítás dolog számomra kész rémálom!
Tudni
kell rólam, hogy képes vagyok a mosogatógépben átrendezni a dolgokat,
ha nem abban a sorrendben vannak benne a dolgok, ahogyan én szeretném!
Próbáltam már nem odafigyelni, elterelni a gondolataimat, de addig
görcsölök, míg végül megadom magam, kinyitom a mosogatógép ajtaját, és
átrendezem az edényeket! (egyféle poharak egymás mellé, a kanalak az
evőeszköztartó bal oldalán, a villák jobbra, a kések belül…)

Ugyanígy
vagyok a konyhaszekrénnyel is! A nagyfiam szerint ez már-már beteges!
Tisztában vagyok vele, hogy a részletekben képes vagyok elveszni, de hát ennyi dili csak belefér, nem?

A
konyha számomra a legkritikusabb terület!

Azt szoktam mondani, a
penészvirágok ott csárdást járnak a halott német katonákkal! És mint azt
már levezettem, ezek állítólag ideiglenesen állomásoznak itt, de én nem
sok reményt látok a kivonulásukra! Kiebrudalom őket, és néhány óra
múlva újra itt tolonganak a konyhaajtóban!
Sokszor odáig fajul a
dolog, hogy egy csapáson lehet elmenni az ajtótól a mosogatóig, annyi
edényt raktak akkorra már a gyermekeim a földre, mikor kihordják az
étkezőből az élelmezésükhöz felhasznált maradékokat, edényeket.
Tudniillik, kicsi a pultom, alig férek el a saját birodalmamban!
(családom pedig a birodalom rombolói, én meg a méreteim alapján vagyok a
Jabba- Csillagok háborúja után szabadon!)
Miért alakulhat ki ez az állapot?
Nos, tényleg soroljam?

  OK! Leírom egy napomat!
Reggel
(hajnalban) 3-4 között kelek. Kibotorkálok a konyhába, beveszem a
pajzsmirigy gyógyszeremet (ami azért remek, mert egy óráig utána nem
ehetek, nem ihatok, nem vehetek levegőt. Ez azért ciki, mert mint minden
rendes kávés, reggelente még nem látok ki, de a kávésbögrémet azt
megtalálom, és most csúsztatott kávézást kell folytatnom!)

Próbálok valami takarítás félét csinálni, ha kilátok a szememen! Mosógépindítás, rámolás, mosogatás…
Zozi 5 körül indul dolgozni, majd onnan a suliba, és este 10 körül ér haza! (Ha tudok csomizok neki ennivalót.)
Fél
hétkor keltem Olivért, Bálintot, és Robit. Reggeliztetek, uzsit
csomagolok, teát készítek, odaadom a kóbor ruhadarabokat (arra az utóbbi
időben nem kerül sor, hogy a szekrénybe kerüljenek!) Átvészelek 3-4
összeveszést, némi kis tettlegesség- anyu a Robi nem hagy békén… Én
ebben a cipőben nem megyek! Nem megyek fogat mosni, mert ott az Olivér
és nem enged a csaphoz, folyton lökdös…! Imádom! Kész idegbaj! 

Kávét ide, de azonnal!!!

7:30
körül indul a csapat, ekkora Zétény ébren van, de semmi gond Bogi sem
alszik tovább, kezdődik a nyüzsi! Ruhák, pelus elő, Zéti tisztába téve,
átöltöztetve, szopiztatva. Akkor jön Bogi, tiszta ruha, fésülködés,
reggeli. Persze mindez kiadós nyűgösködéssel és hisztivel megspékelve!
Bogi reggeliztetése, minden úszik, mindent ő akar egyedül, ha fél percre
félrenézek kész a baj, valamit kiönt, levesz, leejt, stb.

Folytatom…