Sziasztok!

A helyzet az, hogy iszonyatosan botrányosan el vagyok havazva!
A konyhámban a penészvirágok csárdást járnak a halott német katonákkal! Igaz, ma javítottam egy kicsikét a helyzeten!
Miután végre a legkisebbik elaludt, és a lányom túl volt a cumikeresés tizedik (vagy ezredik? már magam sem tudom) hisztirohamán, és végre beájult, bedugtam a fülembe a zenézőmet (Mp3), felbontattam egy üveg pezsit (nem ittam meg az egészet, kér valaki?), és miközben több kedvencem mellett a Padödö a fülembe ordibálta, hogy szép az élet és én is szép vagyok, szép vagyok… szoros barátságba keveredtem Rozival, a mosogatógépemmel, és a két bájos kezemmel!
Felháborító, de Rozira nem lehet rábízni minden piszkos edényt!
Vagy tönkre tenné, vagy egyszerűen nem fér be! Jegyzem szerintem, csak unatkozik egyedül a konyhában és így akar magának társaságot, hogy engem is odacövekel a mosogatótálca mellé! Bár lehet, hogy csak az zavarja, hogy csak ő dolgozik más nem? Mindegy, ha ez így megy tovább, kirúgom és felveszek helyette pár néger inast!

Kénytelen vagyok azonban ideülni és verni a billentyűzetet, mert már többen követelték!
Bevallom én is szívesen vagyok veletek, csak ne lenne az a fránya házimunka…
Egyébként nagyon szeretem csinálni, örömmel és megelégedéssel tölt el, mikor a kezem nyomán szépül a lakás! Kár, hogy ez csak addig tart, amíg a családom fel nem ébred!
Akkor aztán kb. fél órán belül úgy néz ki minden, mintha semmit sem csináltam volna!

Jó, jó nem panaszkodom, inkább folytassuk a múltkorit!

Megígértem, írok Nektek a csodaszerről!

A neve nem más, mint Flavin7!!!

Olyannyira hatásos, hogy mindkét féle kemo hatását csökkentette!
De erről majd később!

Ma azt árulom el Nektek, hogyan jutottam én hozzá ehhez a csodálatos készítményhez!
Hát úgy, ahogy egy csodálatos készítményhez, egy csodálatos faluban hozzá lehet jutni!

Ha van időtök szívesen elmesélem!

Nos akkor zsepiket előkészíteni, felkészülni…

Először egy utcánk béli hölgy keresett meg, hogy hallott róla mi a bajom, és szeretne egy adag Flavin7-et adni nekem!
Szeretném kikiabálni a nevét, de nem tudom akarná-e, nem tudom nem bántanám meg vele?

Miután elolvastam a „használati utasítást”, és abban benne volt, hogy csökkenti a kemoterápia mellékhatásait!
Mint azt már legutóbb írtam, kértem a férjemet, vegyünk nekem még ilyet, mert ha csak egy kicsit is csökkenteni tudja a kínjaimat, én egy nagyon hálás ember leszek!

Összesen, mint írtam 9 napig ittam a lötyit, mikor megkaptam a következő adagot, és teljesen elvarázsolódtam, hogy milyen csodálatosan jól érzem magam mellette (persze a körülményekhez képest, de ezt is leírtam az előző levelemben!

Ekkor nagy örömködve jártam be Kismarost, lelkesen ecsetelve boldog-boldogtalannak, miféle csoda történt velem!
Ki kellett kiabálnom magamból az örömömet!

Arra álmomban sem gondoltam miféle lavinát indítok el én ezzel!