Hát újra köztetek!

Annyi minden történt velem mióta nem olvastatok…
Felsorolni is nehéz lenne!
Csaponganék most ezerfelé, de próbálok tervszerű lenni (bevallom számomra ez elég nehéz az én temperamentumommal)

A legutóbb a rákkal kapcsolatosan a sebésznél hagytam abba!

Bocsásson meg mindenki, aki borzasztóan komolyan veszi a személyiségi jogokat!

Amikor
levélkéimben valakiről nem feltétlenül pozitívan írok, akkor nevének
elhallgatása mellett teszem! (Hú de szépen fogalmaztam, te jó ég!)
Azonban,
engedjétek meg nekem, ha valakiről szuperlatívuszokban beszélek, azt az
illetőt néven kell neveznem, hiszen szerintem, megérdemli az
elismerést!
Aki nem ért ezzel egyet, az kérem a neveket csukott szemmel olvassa!

Szóval a sebész…
Dr. Rahóthy Pál főorvos úr
Fantasztikus ember!
Mint azt már említettem egy kedves ismerősünk ajánlotta őt.
Felhívtam, ő behívott. Konkrétan du. 14 órára!
Nos
az onkológián az idő érdekes fogalom! Este fél tíz felé jeleztem,
lassan haza kellene mennem a szám szerint 4, azaz négy darab
gyermekemhez, akkor végre bekerültem! Kismillió ember várt rá,
későbbiekben láttam, ez mindig így van, a legkedveltebb sebész volt az
onkológián! Nem hiába!
A leleteim láttán felderült arccal közölte: ha
neki valaha daganata lenne, csak ilyet kívánna magának, mint az enyém
(medulláris carcinóma)
(Jegyzem konkrétan én semmilyet sem kívánnék inkább!)
Azóta az én drága sebészem már megküzdött egy rákfajtával, itt tenném hozzá, sikerrel!
Mindenesetre derű és optimizmus áradt belőle.
Fogta a fejét, hogy Vácon nem végeztek el semmiféle kapcsolódó vizsgálatot!
A
mellrák ugyanis szeret áttétet csinálni a nyirokcsomókban, tüdőben, a
májban, a csontokban, a petefészkekben és az agyban! Addig nem szabadna
műteni, amíg ki nem zárják a távoli áttét lehetőségét.
Továbbá nem
szabad hormonális fogamzásgátlót adni annak, akinek valamilyen
nőgyógyászati daganata van! Márpedig egy nőgyógyász, ennek tudatában
hormonális fogamzásgátló injekciót adott be nekem!
Sebaj! Irány néhány vizsgálat: labor, tüdőröntgen, hasi ultrahang, csontvizsgálat.
Ez utóbbi fantasztikus.
Reggel időpontra érkezel (pontosan!)
Tájékoztató, majd egy kis kontrasztanyag a vénádba (csak hogy radioaktív légy és jobban világíts!)
Utána
nyomás a büfé és ezt a részt mindig újra kell tanulnom, hogy 1 órán
belül más fél liter folyadék, vagy más fél órán belül 1 liter folyadék
(ahogyan barátnőm édesapja mondta volt: nem mindegy hogy kecsegve ringó
fecske, vagy recsegve fingó kecske!)
Majd szigorúan időre visszamész
és jobb esetben bekerülsz az egyik vizsgálóba, ahol képeket készítenek
rólad ide fordulj, így tartsd a fejed stb. Rosszabb esetben az a gép
szabad, amibe be kell feküdnöd kb. 20 percre, de olyan érzés, mintha
régen a suliban a tornatermi padokon kéne leheveredned, ha nem vagy 25
kg esélyed sincs, szinte mindenhol lelógsz róla, valami fantasztikusan
kényelmes!

A hab a tortán? Nos az is van! Ezek után 24 órán keresztül nem mehetsz kisgyermekek és várandós anyukák közelébe!
Kvázi szállást kell keresnem ilyenkor olyan helyen, ahol sem kisgyermek, sem pocakos hölgy nincs! Elárulom ez nagyon nehéz!
Mert
ha hazamegyek? A gyerekeim örömmel fogadnak, millió puszit és ölelést
várva, de nem tehetem! Még egy légtérben sem tartózkodhatok velük.
Ezeket, a vizsgálatokat ezért mindig megszenvedem!

Ha mindezeket a tiszteletköröket megfutottuk, irány a kés!
Időpontra,
riadtan, összetörten be a kórházba. El vagy veszve, mint egy kisgyerek,
jó lenne valakibe kapaszkodni, aki nagyon erős, de jobb híján
kapaszkodtam önmagamba, én voltam a nagyon erős???
Az ágy szélén ülve
várni a műtős „fiút”, majd alkudozni, hogy téged, csakis téged ne
pucéran fektessen a kocsira, hanem te szeretnél hálóingben eljutni a
műtőig, és nem megalázó módon csak egy szál lepedővel letakarva
végigtolva az emberek között, a látogatók között.
És nekem ott, akkor
sikerült a csoda, a műtős megadóan tűrte, hogy ez a bolond némber
felöltözve (bár csak neglizsében) de ne csupaszon érkezzen a műtőbe!
Siker!!!

Folytatás…