Ha megengeditek ma a rákról szeretnék nektek írni, csak hogy ezt a rémes témát mielőbb letudjuk!

Az első találkozásom ezzel a szörnyeteggel még gyermekkoromból való. Az anyukám tüdőrákban halt meg! Mondjuk meg is tett érte rendesen mindent! Nem kicsit cigizett, az amúgy tbc-vel műtött tüdejével! (köszi anyu az örökségként rám hagyott asztmát!)

Tudni kell nem volt túl jó a viszonyunk!
Apám minden tőle telhetőt megtett a szeretett asszonyért, ám a halált nem tudta feldolgozni, súlyos alkoholizmusba menekült a tények elől! Akkor voltam 14 éves!

Szinte behívtam a magam életébe a rákot! Láttam a Tv-ben egy műsort, ahol arról beszéltek, hogy akinek az őse tüdőrákban hunyt el, annak nagy esélye van a nőgyógyászati rákokra! Ettől kezdve rettegésben éltem! Álmodtam, ahogyan a kórház folyosóján közli az orvosom a diagnózist, (rémálom volt, tán mondanom sem kell!)

Aztán bekövetkezett!
Ott álltam megsemmisülten 5 orvos gyűrűjében, akik a fejem felett tanácskoztak rólam!
Az én általam nagyon kedvelt és tisztelt orvosom, radikális műtétet javasolt! Méh és petefészek eltávolítást! 30 évesen!

Megszűntem volna nő lenni!
Azonban volt egy ember is az orvosok között, a főorvos, aki mondta, mondta a szöveget, vitába szállt az én orvosommal, amiért az, ki akarta venni a petefészkemet is, majd egyszer csak megállt a mondanivalója közben, és azt kérdezte: Maga akar még gyereke, ugye?
Mindezt úgy, hogy én egy szót sem szóltam, csak ezt látta rajtam!
Akkor elkezdte felvázolni a másik lehetőséget: Méhszáj amputáció!
Ne kérdezzétek miért, valamiért ez nekem úgy értelmeződött abban a sokkos helyzetben, hogy tőből levágják. Arra gondoltam, akkor mi tartja a babát odabent 9 hónapig?
Én nem engedhetem meg magamnak, hogy 9 hónapig feküdjek?
Akkor és ott ez lehetetlennek látszott… azonban

Emlékeztek mit ígértem? Őszinteséget!
Nos kaptam az arcomba ezt annak a fényében, hogy 3 fiam volt, a férjemnek egészen az év februárjáig egy külső kapcsolata volt egy hölggyel, aki megígérte neki, hogy megadja, amire én képtelen vagyok, és szül neki egy kislányt!
El tudjátok képzelni ennek fényében októberben azzal szembesülni, hogy egy műtét miatt ennek a lehetősége, hogy nekem legyen kislányom egyenlő a nullával!
Lélekben belehaltam!

Aztán eljutottam a nővérem orvosához, aki maximálisan támogatott az elképzeléseimben!
1997 decemberében újra műtötték a méhszájamat!
A férjem ordibált velem, hogy fejezzem már be ezt a csatát, ne azt nézzem, amit veszíthetek, de én ösztönösen és makacsul kitartottam! Hihetetlen vitáink voltak, mindeközben én makacsul meneteltem előre!
A szobatársaimtól is a kórházban kaptam hideget-meleget! Ígyhát azt az 5 napot fejemen fejhallgatóval és hosszú kitartó alvással töltöttem, hogy megszűnjön a külvilág, Hogy ne halljam és lássam azt az asszonyt, aki annyira elhanyagolta magát, hogy hihetetlen nagyságú daganat volt a méhében, és nekem papol, aki állandó vendége volt a nőgyógyászati váróknak, rákszűrés, és nem az élvezetek ürügyén!Aztán igazam lett! 1997 december 30.-án megjött a negatív szövettani eredmény!(az első műtétnél, rákos sejteket találtak)
GYŐZTEM!

Nem kellett nagy műtét, hosszadalmas kezelések, csak egy kicsi műtét.

Ezután jött még a gyönyör maga! 3 havonta rákszűrés, ami olyan fájdalmakkal járt, hogy el akartak vele altatni!
De, tudtam, miért harcolok, egy édes kicsi gyermekért!
És a harc sikerült, ma itt él velünk a mi Bálintunk, az ajándék  !

Bár nem volt egyszerű az érkezése!
Nem lehetett volna még orvosilag, nem akarta a férjem (hogy tartunk el mi 4 gyereket?)

Akkor most megint súgok egy nagy titkot!
Valaki figyel ránk ott felül!
Minél több a gyermekünk, nem nehezedik, sőt inkább kicsit könnyebbedik az életünk. Nem mondom, hogy nincs befizetetlen csekkem, nem mondom, hogy nincsenek elérhetetlen vágyaim, de mindig van valahogy, mindig van holnap…

(Vágyaim
Bár Párizsba már most mennék! (megnézném a Rómeó és Júliát, mert fantasztikus a francia nyelv!), ja és meg szeretnék tanulni franciául, elmennék Egyiptomba is, mert nagyon szeretem a művészetüket, ja és Pécsre, mert gimis koromban jártam ott és gyönyörű város! Meg még a Rám szakadékot is megmásznám, elmennék augusztus 19.-én éjszakai túrázásra valakivel (nincs valakinek kedve velem jönni?)
Szeretnék egy hosszúszőrű németjuhász kutyust, egy Philips Senseo kávéfőzőt, elmenni egy nagyot bulizni a nővéremmel, Prágába is vágyom, meg egy MBT cipőre (de a baromi drága!), meg arra is, hogy újra 63 kg lehessek (az meg baromi nehéz dió, igaz Norbi?).
Brad Pittre is gondoltam, de állítólag akkor lesz az enyém, ha felettünk száll repülőn és rámzuhan! Na mindegy, őt meghagyom a többi nőnek!

Most elköszönnék, várnak a feladatok…

Puszi mindenkinek

Gabi